Lapszemle, 1932. március

1932-03-22 [1383]

latban is legmegfelelőbben mozdítaná elő a háború és következményei által sulytott államok gazdasági szanálását, AZ olasz válasz a cikkíró szerint tulajdonképen pótolni kívánja azokat a hiányokat, amelyek a francia memorandumban mutatkoznak és rámutatott arra, hogy olyan formában az a programm nem számíthatna praktikus sikerre, ha csak figyelemmel nem lenne ama két országra, amelyek berendezkedésüknél, szomszédi mivoltuknál és kapcsolataiknál fogva tulajdonképen a középeuropai zónának kőt nagy piacát jelentik és ez a két ország Itália és Németország, A fascista politika ez alkalommal is követi azt a logikus és világos irányvonalat, amelyet az egyes hatalmak érdekelnek kiegyensúlyozásánál és összeharmonizálásénál maga elé kitűzött. A cikkíró megjegyezni kívánja, hogy az az Itália, amely elvégre is győztesen került ki a háborúból, a fascizmus eredményeképen pedig erkölcsi erőinek teljes birtokába jutott, ez az Itália könnyen megtalálhatná szerencséjét más uton-módon is, ellenben saját reputációja és az európai béke érdekében helyesebbnek véli egy olyan egyensúlyozó és mindkét irányban igazságot kereső politikát folytatni, amelynek céljai talán messzebb vannak és nehezebben elérhetők, de eredményei tartósabbak és biztosabbak. Itália igen könnyű szerrel inaugurálhatott volna saját érdekeit szolgáló szövetségi politikát azokkal az európai államokkal, amelyekber maga iránt feltétlenül bizalmat ébresztett és ezzel a politikával könnyen oppozíciót támaszthatott volna a másik szövetségi szisztémának;, de Itália elvből tartózkodott ettől a rendszertől, amely kompllkálódásalval a világháborúhoz vezetett, hanem igenis ügyelt arra, hogy minél több országgal, minél több praktikus és gyümölcsöző barátsági és döntőbírósági megállapodásokat létesítsen, amelyeknek azok az országok is hasznát látják, amelyek közvetlenül nem kap-