Lapszemle, 1932. február

1932-02-22 [1382]

minket* Utal itt a cikkiró a "Deutsche Allgemeine Ztg»" kirohanására és rámutat, hogy mindezek dacára egyes magyar publicisták vagy közéle ti férfiak meggondolatlanul előszeretettel hangoztatják a danzigi korridor kérdését, még pedig a ném&t érdekek szemszögéből, mintha a damzigl r evLzió a magyar határkérdés rendezését is jelentené. Nem beszélve e naiv és alapvető tévedésről, rámutat a cikk, hogy a német sajtó soha egyetlen baráti szót saa talál a magyar nemzet és a magyar sérelmek s zámár a. Érthetetlennek találja ezek után a cikkiró, hogy ezek ellenére még mindig ugy tüntetik fel, mintha szoros volna a viszogr Berlin és Budapest között s itt utal, - bár nem kifejezetten csak célzásokkal arra az udvariassági gesztusra, amely Hindenburgot magyar ezredtulajdonossá nevezte ki s azt mondja, hogy Lengyelor szagban e z a magyar propagandának nagyon sokat ártott, mert a lengyelek csodálkozva és csalódottan kérdezték, hogyvajjon miért? A cikk arra a konklúzióra jut, hogy öncélúbb külpolitikára van szükség, ugy Varsóban mint Budapesten, hogyha egy szorosabb magyar-lengyel b arát ságot akarunk elérni A magyar-cseh-osztrák gazdasági közeledés és a Puna-medence problémájával Gratz Gusztáv az "Újság?* vasárnapi vezércikkében ismét részletesen foglalkozik és azt mondja, hogy a magyar mezőgazdasági válság mind égetőbben sürgeti,, hogy kibontakozást keressünk mai helyzetünkből, védett piacot csakis azok az országok biztosithatnak részünkre, amelyeknek mezőgazdasági termékekből állandó jelentékeny behozataluk van, E tekintetben elsősorban Ausztria, Csehország, Németország és Olaszország, jöhet tekint étbe» Valamemyi lehetőséget mérlegelve rámutat, hogy mindegyik biztosit számunkra bizonyos előnyöket, mindenesetre azonban a maga részéről a magyar-cseh-osztrák kombinációt tartja legcélszerűbbnek . « * »Pesti Hirlan* vasarnaoi számában "A dunai államok gaadasá