Lapszemle, 1932. január

1932-01-22 [1381]

dolog ugy bizonyára Bethlen gróf aki még ma is a magyar politika egyik legbefolyásosabb egyénisége, mint a kormányzópárt elnöke bizonnyára nem exponálta volna magát ezzel az ujabb római látogatással A cikkíró szerint egyáltalán nem titok az, hogy a magyar kormány mért tért vissza ismét a régi külpolitkal kerékvágásba: Elsősorban afcért,mert a franciabarátsághoz fűzött gazdasági és politikai remények nem váltak valóra. Amikor ezt a franciabarát politikát inaugurálták a Károlyi-kormány részéről, elsősorban az a remény játszott nagy szerepet, hogy a Qal d'Orsay segítségével a magyar politika két fontos céljához jutnak közelebb, a gazdasági szanáláshoz, és a revízió kedvező elintézéséhez, A Franciaországba vetett remények egytől-egylg füstbe mentek, kivéve talán a 3 és félmlILló fontos kölcsönt, amelyet afconban jóformán még a Bethlen kormány hozott tetőalá. fi Franciaországgal való szlmpatizálásnak még az az előnye sem volt, hogy a magyar-csehszlovák viszonyban javulás állott volna be Igy tehát Magyarorazág felveszi a régi politikai fonalat, amely Itáliához füal Erős lökést adott ebbe az irányba az a megismerés, hogy az a dunakonfőderációs elgondolás, amelyet hantos propagált, még pedig Prága és Paris intencióinak megfelelően, Magyar érdekek szempontjából merőben elfogadhatatlan, Magyarország bekapcsolódása a kirantantba a cikkíró szerint egyet jelentett volna azzal, hogy kiszolgáltatja magát volt ellenségeinek. A cikkiró egy befolyásos magyar kormánytag kijelentéseire hivatkozik, akiszerlnt a tervezett gazdasági együttműködés is lehetetlen megoldást jelentett volna Magyarország számára és miután a magyar kor mányzatl tényezők szeme felnylllott ma már messzemenő meg-