Lapszemle, 1931. november

1931-11-30 [1379]

Laval francia miniszterelnök november 26-iki kamarai beszéde a DAZ. /28-547/ kommentárja szerint mint régmúltba süllyedt idők dokumentuma, nem pedig mint valamely tegnapi beszéd hat. Mégis csak megrázó marad , hogy egy világválságnak rettenetes nyomorában Franciaország a régi malmot darálja, mintha nem történt volna semmi és mintha semmilyen felelőssége nem terhelné . A francia Shylock ragaszkodik a nem védett évi fizetésekhez, nem enged meg végleges rendezést, hanem csak provizóriumot, tagadja a magánadósságoknak elsőbbségét, csak olyan áldozatokra hajlandó, amelyek amerikai zsebből fizettetnek meg , ezen túlmenően pedig már megint megkezdődik az "interpretálás" a régi Poincaré-féle módszer szerint -A nagynémet Deutsche Tagesztg. /28-520/ rosszalását fejezi ki afölött, hogy Láváinak Berlin pompásabb részelt mutatták be látogatása ( alkalmával, ahelyett, hogy egyben a német nyomór-tanyákat is megmutatták volna neki. De ennek dacára még kevésbbé lehet a Berlinben szerzett benyomásait az egész birodalomra átvinnie és egy olyan Ítélet alapjául venni, mint amilyenre az imént a francia miniszterelnök merészkedett vállalkozni a kamarában. Laval ur német "nagyzásl hóbortról" és arról a német "szokásról- beszélt, hogy fizetésképtelenséget szokott bejelenteni abban a pillanatban, amikor fizetnie kellene és igy Franklin Bouillon szemtelen állításait, aki Németországot csalással és hazugsággal vádolta, elővigyázatosabb szavakkal megerősítette, ahelyett, hogy azokat kötelességszerűen visszautasította volna. Ami azt az állítását illeti, hogy Franciaország csak a civilizációt védelmezi szociális katasztrófák ellen, erre azt kell mondani, hogy a valóságban Franciaország maga veszélyezteti az egész nyugati kultúrát az erőszakos szerződések igazságos és szükséges revíziójának megakadályozása Európa szivének