Lapszemle, 1931. november
1931-11-24 [1379]
és ezt is épen olyan örvendetes és nagyjelentőségű kultur-esemény- w ként üdvözli a csehszlovákiai magyarság életében, mint volt a régi Magyarországon Széchényi akadémia-alapítása. Nem hagyhatja sző nélkül azonban, hogy az alig megalakult akadémia körül folyó kellemetlen nézeteltérések és kritikák arra engednek következtetni, hogy jm ennél az akadémia-alapitásnál valahol mégis csak hiba történt. Hogy az akadémia körül veszekedések lesznek, azt előre megjósolhatta volna és megjegyzi, hogy ez onnan van, mert a magyarságnak a csehszlovák köztársaságban nem is olyan könnyű a helyzete. Boldogulásának és megelégedésének útjában egyik akadályt jelenti az, hogy a magyaroknak egy és más dolgot még mindig nem szívesen felejtenek el. Ezenkívül a köztársaságban uralkodó szerepet játszó nemzetiségek egymás között sem igen egyeznek meg. Amig ugyanis a csehek a köztársaságban lakó magyarság kulturális jövőjét igy képzelik el, amint az a cseheknek legkellemesebb, ugyanakkor a tótok a velük együtt élő magyarokból egész más testvér-népet akarnak kinevelni. Mind a ketten megegyeznek abban, hogy a tótvidéki magyarnak egész másnak kell lennie, mint a magyarországi. Mindketten föltétlen loyalitást követelnek és mindkettő azt kivanja, hogy mindazzal, amit tőlük kap és ahogy kapja, megelégedjék és ne morogjon. Annyira megelégedett legyen, hogy mást ne is kívánjon, mint amit kap, És másra ne is gondoljon, mint amit kaphat. Hogy azonban mi a loyális és mi nem, az a csehszlovákok számára természetesen egész más, mint a magyarok számára. Ami ugyanis a magyarok szemében loyális szinezettel uir, az * a csehszlovákok előtt bizonyos körülmények között a csehszlovák gondolat elleni oün színezetével birnak. A cikk oda konkludál, hogy a még mindig erősen érezhető súrlódó és ütköző területek majd csak hosszába idő eredménye képen fognak kiküszöböludniés igyekezni kell