Lapszemle, 1931. október

1931-10-28 [1378]

és követei-rovatot, amelyet annak a 10 millió ifjúnak vére áldozatával állítottak fel, akik soha többé nem fogják már a napvilágot meglátni. Lehet-e azt mondani, hogy jogi egyenlőség uralkodik nemzetek és nemzetek között, amikor egyik oldalon állig felfegyverkezve állanak, másik oldalon pedig azok, akiket lefegyverezettségre és tehetetlenségre kárhoztattak? És hogyan lehetne beszélni európai rekonstrukcióról, ha nem módosítják meg néhány békeszerződésnek néhány rendelkezését, azokat, amelyek egész népeket taszítottak az anyagi romlás örvényébe és az erkölcsi kétségbeesésbe? Mennyi időnek kell még eltelnie, hogy észrevegyék és meglássák, hogy korunk gllággazdasági szerkezetéoen valami megakadt, sőt talán el is tört? Ezek a azok a precíz direktívák, amelyekkel igazán lehet a béke ügyét szolgálni, azt a békét, amely nem választható el az igazságtól, mert máskülönben az csak egy papír, amelyet a bosszú, a neheztelés, vagy a félelem Irt tele." Ami a belpolitikai kérdéseket illeti, beszéde további részében direktívaként jelölte meg, hogy minél közelebb kell férkőzni a néphez, előmozdítani a gazdasági civilizációt olyan elgondolással, amely távoltartja magától, ugy a bolsevizmus mpnopolisztikus eltévelyedéseit, mint a liberális gazdasági elvek tévedéseit. Hangsúlyozta, hogy nincs mitől félni, mert a külországok,plutokráciái egy darabig nagyon ls el lesznek foglalva saját bajaikkal és nem érnek rá Itáliával foglalkozni. Nem szabad megengedni,- mondotta - hogy a világkrizis,amely már nemcsak gazdasági, hanem kezd morális és szellemi térre ls átterjedni, hogy ez megállásra kényszerithesse,vagy tehetetlenségre kényszerítse a fascizmust, mert a jelszó az legyen, hogy minél nagyobbak az akadályok, annál erisebb az akarat, amely azokat legyő-