Lapszemle, 1931. október

1931-10-23 [1378]

tár és a Francia Jegybank amerikai követeléseiknek visszavonásával a prosperity visszatérésére való minden remény elpusztul. Abban a pillanatban, amelyben Hoover bejelentette a hitelkiterjesztési politikát, Franciaország pénzeinek visszavonásával fenyeget, amelyeket Amerika dacára óriási külföldi tőkeelhelyezésének, és dacára nagy aranykészletének, e pillanatban egyáltalán nem lenne képes egy csapásra visszafizetni. Ezt a hatalmi pozíciót tekintve, világossá válik, hogy a reparációs kérdésben nem az fog történni, amit Amerika akar, hanem az, amit Franciaország akar. Franciaországon máris a reparációk felezéséről, a fennmaradó felerész hitelezéséről, a valutatranszferálásról való lemondásról és dologi számitások elfogadásáról beszélnek, ami egyidejűleg a mobílizálási gondolat feladását zárja magába. Épen ezért kétségtelenül nagy jelentőséggel bírnak azok az elhatározások. Németország számára, amelyekre e tekintetben jutnak. Felvetődik Németország rövidlejáratú hiteleinek a kérdése is, amelyeknek meghosszabbítása februárban lejár és amelyekről mindenki tudja, hogy a lejárat után nem fizethetők vissza egycsapásra és hogy a halasztási egyezményt meg kell hosszabbítani. A német kormánynak ezekből a megfigyelésekből azt a kötelezettséget kellene levonnia, hogy a maga részéről konkrét javaslatokat tegyen a rövidlejáratú német külföldi kötelezettségek lebonyolításira. - A Frankf. Ztg, /al-7Qó/ a nemet rövidlejáratú külföldi hitelek meghosszabbítása tárgyában konkrét javaslattal áll elő.. Tegyük fel - úgymond hogy sikerülne a német bankokkal szemben fennálló követeléseket, ha nem épen a birodalom, ugy egy más garanciaképe*s intézmény jótállása mellett egy semleges helyre átvinni és ezt ezáltal abba a helyzetbe hozni, hogy - mondjuk - tiz évre szóló jegyeket adjon ki, amelyeket a hitelező bankok a német bankokkal szemben fennálló követeléseik helyett kapnának meg, akkor a német bankok fejét veszélyeztető Damocles kardja eltűnne, a közgazdaság nagyjában felmentetnék