Lapszemle, 1931. szeptember

1931-09-14 [1377]

amikor Bethlen megvált a hatalomtól, miután tlz esztendőn keresztül dolgozott az Itáliával való baráti viszony kiépítésén és szinte a rekedtségig kiabálta, hogy Magyarország sohasem fog belenyugodni abba a sorsba, amelyet a trianoni szerződésben jelöltek kl számára, a nemzetközi politikai Irányváltoztatás nem jelenthet és nem ls jelent mást, mint az egyik blokktól való eltávolodást és a másikhoz való csatlakozást." Magyarország esetében a cikkíró szerint a gyakorlati élet követelménye sfeerint igazán nem lehet tilalomfát állítani az elé a törekvés elé, hogy ahhoz a blokkhoz közeledjék, amelynek élén Franciaország áll. Ez annál inkább lehetséges is, mert hiszen Franciaország sohasem gyűlölte a magyarokat, kivéve a háború után közvetlenül követ5 eseményeket és időket, amelyek Károlyi Mihály és Kun Béla sze- * replése által váltak hírhedtekké. Amikor azonban Magyarország ismét visszatért a normális élet keretei közé, Parisban megint csak ugy tekintették azt, mint hasznos sakkfigurát a középeuropai sakktáblán. Ezzel kapcsolatban a cikkíró mint pozitívumot hangoztatja azt, hogy néhai Károly király restaurációs kísérletei nemcsak Briand hozzájárulásával, hanem egyenesen az ő felbátoritására történtek. Miután azonban ez a kísérlet balul ütött kl, Franciaország csak azután tartotta keresztvíz alá a kisentente-ot• , Ha Bethlen gróf tényleg lemondott volna arról, hogy Itáliával való aktiv baráti kollaborációs politikát folytasson* Magyarországnak nem maradt volna más hátra, mint kénytelen-kelletlen eltűrni és lenyelni Prága önkényeskeűését és diktálását. Minthogy azonban a politikában az érzelmek igen avakran csak másodrendű szerepet játsza-