Lapszemle, 1931. március

1931-03-21 [1372]

A genfi vámegyezmény HE giiiusulásáről a nagynéniét ag­rárius Deutsche Tagesztg. /19-132/ "A genfi temetés" elmen kö­zöl vezércikket, amely szerint Genf az elképzelhetően legkény­szerübb bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a világgazdasági fej­lődés belátható időre nem a nyitott, hanem a zárt ajtók irányá­ban, nem a nemzetközi, hanem a nemzeti gazdálkodás irányában fog haladni* És ebből Németország számára éppen olyan kényszerűen adódik annak szüksége, hogy megszabadítsa magát az "exportpsy­hózistől rf és minden erejét a belső piac megerősítésére fordít­sa. A Frankf. Ztg. /2G-210/ vezércikke rámutat arra, hogy a genfi vámbéke-konferencia meghiúsulásával az európai gazdasági megegyezés megvalósítása ismét elméleti kiindulópontjára van visszavetve, az európai államoknak Imiét szabadkezük van vám­jaik felemelésére és ami még rosszabb, a lélektani atmoszféra annyira rosszabbodott, hogy a jöv&ben minden az európai gazda­sági kerület észszerűbb ujjárendezésére irányuló törekvés alatta fog szenvedni. A német kereskedelmi politika, válaszúton áll* Szembe látja magát két blokkaiakulássál Európa északnyugati és délkeleti részén.. Az északnyugati blokk, amely Hollandia vezető­se alatt Svédország, Norvégia, Dánia, Belgium és Luxemburg álla­mokat öleli fel, mindinkább a feltétlen legtöbb kedvezmény irá­nyát domborítja ki,, mig a délkelé te urópai agrárblokk /Magyaror­szág, Románia, Jugoszlávia és Bulgária,/ a preferencián 8 gon­dolatot állítja előtérbe. A kereskedelmi politika uj orientáció­ja nem haladhat el e két államblokk mellett. Csak az a kérdés, hogy mennyiben vállalható Németország számára a felelősség egy preferenciálls rendszerben valórészvételért^ amelynek eihárit­hatatlanui olyan más országokkal való konfliktusokhoz kell vezet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom