Lapszemle, 1931. március
1931-03-20 [1372]
lankodó politizáló társaság legnagyobb élvezetét találja abban, ha örökösen ezeket a frázisokat hangoztatja * ezt nem engedjük meg' 1 , "ahhoz nem járulunk hozzá 9 stb.-,, és teszi ezt mindig olyan ügyekben, amelyekben Prága engedélye egyáltalában semmit sem számit , Régi gus'-itta 3 ez arról a részről, amely nem nyughat bele abba, hogy második sorba álljon, régi tradíción alapuló gusztus, amely nem akar kihalni. Amikoriban még Prága az osztrák impérium részét képezte, ez a megengedés \ vagy meg nem engedés vindikál ás a kellemetlen volt, de mindenesetre komoly,,, sőt olykor gyászos kimenetelű. is» Ma azonban annak hangoztatása, hogy ott mit nem akarnak megengedni, hogy mit tehetnek mások vagy mit nem tehetnek, ez ma már nem jelent veszélyt, senkit sem impressziónál, legfeljebb mosolyognak rajta azok, akiknek esetleg idejük van arra felé tekint eni* Ez a régi rossz szokás makacsul tartja magát és Prága még mindig rendíthet et lenül kitart ama beképzeltsége mellett, hogy valamit megengedhet vagy sem, hogy az európai világot saját akarata szerint dirigálhatja, hogy külügyminiszterének katedrájáról prédikáljon, vagy tanácsokat osztogasson sajtóján keresztül Európa népeinek* Hogy ez bosszantó? Igen, mondja a cikkíró, bosszantó, mert még minden oldalról annak szükségességét hangoztatják, hogy a népok egymás között békében éljenek és az Idegek feszültsége alábbhagyjon , Prágától továbbra is szikrákat csiholnak és az incidensek ürügyei egyrás után születnek meg* Még csak elgondolni is furcsa, hogy éppen ez az ország akar elnököt adni a leszerelés konferenciájának, nem is szólva arról, hogy ez az ország az, amelynek Skoda-gyárai fegyvereket fabrikálnak az összes lehető háborúk számára.* Az elmúlt ősszel különösen rávetették magukat esdi részről, hogy mások dolgaival bajlódjanak és mások dolgaiba üssek orrukat,ugy Itáliával mint szomszédos országaikkal kapcsolatban. Ma különösen Ma<*