Lapszemle, 1930. december

1930-12-02 [1369]

avatkozott be a magyar nemzet szuverenitásának legszentebb belső ügjeibe, amibe természetesen legkevésbbé sem érdemelte kl az összes nemzetek szimpátiáját, sőt ellenkezőleg ugy látszik,hogy ez a magatartás adott okot azokra az érzésekre és gyanakvásokra, amelyekkel joggal kétségbe vonják a Kisantant államok túlzott megnagyobbodásának morális indokoltsígát • Szinte lehetetlen ,hogy az ember önkéntelenül is arra ne gondoljon, amikor azt látta,hogy a Habsburgoknak visszatérését egy teljesen lefegyverezett elszegényedett és természetes határaitól megfosztott Magyarországra a Kisantant ugy tüntesse fel, mint saját léte ellen irányuló fenyegetést az a Kisantant, amely állig fel van fegyverkezve. Szinte evü densnek látszik,hogy a Kisantant magatartása amire legfeljebb csak azt lehet enyhítő körülménynek felhozni,hogy a politika, életben újszülöttek, ez a magatartás nem más mint az a bizonyos farkas és bárány meséje, A cikkíró igyekszik objektlvel elbírálni azt a Kisantant kifogást,hogy a Habsburgok viss szatérése a magyar trónra magával hozná az irredenta mozgalom megerősödését Ezeket a kifogásokat már magából a magyar történelemből vett példákból is könnyen halomra lehet dcnta nl. Aki csak felületesen ismeri a magyar torténeimet, valamint az ország gazdasági és földrajzi helyzetét tudja.hogy a magyar irredentizmus gyökere nem .kereshető a Habsburgok SZÍ DÉélyében, hanem abban a tényben,hogy a Kárpátok által övezet • terület rész loooév óta egy elválaszthatatlan és földrjazi.