Lapszemle, 1930. november

1930-11-24 [1368]

vízió felvetése

9 Elismerem, hogy az igazság érzésének megsértése nem kelt békés közhangulatot • Ámde az igazságosság nem lehet egyoldalú érzés, hanem csakis valami objektív dolog. Igy állván a helyzet, kérdem, mi a igazságosság a békeszerződések tekintetében? Ki igényelneti azt a maga lelkiismeretének, hogy abszolút igazságos szerződéseket alkothat? Milyen kritériumok alapján tehetünk igazságot ebben az ügyben? íme, egész sereg nyugtalanító kérdés merül fel egyszerre. A nemzeti elvről és a népek szabad önrendelkezési jogáról szokás ueszélni. De ha ezeken a dolgokon gondolkozunk, látni fogjuk, hogy az emberiség sohasem állott kibogozna tat lanabb problémák előtt,mint azok, amelyek felvetődnének akkor, amikor a békeszerződések revíziója esetleg napirendre kerülne s Európában a Balti tengertől az Adriáig,a Visztulától a Fekete tengerig az igazságosság jelszava alatt azt vetnék bele a választási kampánysa, hogy minden ember, minden város, minden falu feleljen a kérdésre, melyik államhoz akar tartozni. Hiheti-e valaki, hogy ez a béke ügyét szolgálná? Ez az agitáció vagy háuorut jelentene, vagy a legjoub esetben folytatását a pernek, melyjen csak a felperes személye változna meg. Nem a határoknak keleté ubre, vagy nyugatabbra néhány kilóméterrel valő eltolása szolgálja a békét, hanem gazdasági megegyezésekkel a közös érdeknek íz európai közvélemónyje való beoltása, A megoldás Európa helyzetére csakis a népek közötti egyetértés lehet. Nem a békeszerződések revíziójára van szükség, hanem az emberek gondolkodásának re/íziójára.'