Lapszemle, 1930. október

1930-10-31 [1367]

kolásával kényszerit ették ki az erőszakos megoldásokat. Ritka kivétel* »set a történelem 3orán, hogy a bölcs belátásnak sikerült elhárítani ezeket az erőszakos megoldásokat, mint ^>1* Norvégia és Svédország szétválásának és az ir-kérdés megoldásának esetében- Bethlen gróf miniszterelnök tehát Ankarában méltán idézhette a török külügyminiszter kijelentését, hogy a békeszerződések sérthet len ségének erőszakolása ártalmas a világbéke megszilárdulása szempontjából, mert az elhibázott szerződésekhez váló merev ragaszkodás olyan helyzetet teremthet, amely osak erőszakkal oldható meg* Ami pedig azt a kifogást illeti, hogy a békeszerződések békés módosítása végnélküli vitákra vezetne, ez a felfogás aligha tartható, hiszen még a legbölcsebb békeszerződések is idővel elavulnak. Mennyivel inkább egy olyan elhibázott és er&szakkal diktált békediktátum, mint amilyenek a Páris-környéki szerződéseké Itt a revizió ellenségei csak egy dialektussal és fogással mesterkednek,a• mikor bebizonyitottnak vesznek valamit j amit még bizonyítani kelleneKétségtelen tehát, hogy nem az a békebontó, aki a tarthatatlan szerződések megváltoztatását sürgeti, hanem arról az oldalról fenyegeti veszedelem a békességet, ahol a szerződések vált ózhat atlans ágához hatalmi érdekekből ragaszkodnak* Aki a béke ügyének igazán szolgálni akar, a revizió kérdését ki kell emelni a dialektikai szofizmák kátyújából. Meg van ennek a módja, még pedig az, hogy az egész kérdéskomplexum megoMására nemzetközi intézmények épitessenek ki, ahol találkozhatnak mindazok, akik a békeszerződés fenntartásának erőszakolását veszedelmesnek tartják s azok ím'., akik a változtatások frivol kilengéseitől féltik a béke állandóságát. A bölcs belátás megtalálhatja a nemzetközi jogi formákat, a helyes revízióra és csak a revizió kérdésének ilyen megoldása után következik el annak a lehetősége, hogy a béke a genfi protokollum értelmében állán dós ittasa ék