Lapszemle, 1930. szeptember

1930-09-20 [1366]

ózonokat az eljárás folyamán újból meghallgassák^ amely módot nyújtana nekik arra, hogy megtehessék észrevételeiket az érdekelt állam válasza tárgyában" Eelyee volna, ha olyan eljárási formula találnának, amely megengedi, hogy a panaszosok az eljárás cármelyik szakában előterjeszthetik észrevételeiket - Ea ezt nem biztosítják, akkor legtöbb ! esetben az eljárás olyan lesz, bo&y a panasz holt betű marad* Meg kell itt emliteni, mondta Apponyi. hogy ha az utóbbi időben aránytalan kevés panaszt terjesztettek a Tanács elé. ennek nem az az indoka, hogy nlnos több ok panaszra,, hanem ez onnan származik, hogy a kisebbségek között az az általános meggyőződés alakult ki, hogy elveszett fáradtságnak tekintik a panasz beterjesztését Benes ama tételével polemizál va, hogy a kisebbségvédelmi eljáráson az érdekelt államok hozzájárulása nélkül változtatni nem lehet, Apponyi azt fejtegeti, hogy a kisebbségi szerződések rendelkezéseit érvényre juttató módosítások tekintetében a Népszövetségi Tanácsnak szuverén joga van- A Tanács tehát szabadon határozhatja meg, hogy milyen módon tudja teljesíteni feladatát, bár még nem óhajt indítványt előterjeszteni, de ismételten utalt arra, hogy a panaszoaoknak biztosítani kellene azt a lehetőséget, hogy az eljárás bármelyik pillanatában megtehessék észrevételeiket . Ami a kisebbségi állandó bizottság kérdését illeti ugy véli, hogy ez a bizottság nagy ssslgálatokat tehetne, mert állandóan figyelemmel kisérné az életet, adatokat gyűjtene s már puszta létével is hozzájárulna ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségek helyzetének nehéz kérdésében megnyugvás kö vetkezzék: Befejezésül kijelenti, hogy amikor hozzájárul ahhoz, hogy tudomásul vegye a Népszövetségi Tanács a főtitkári jelentésnek a kisefo ségekre vonatkozó részét is, az távolról sem jelentheti azt, mintha ma gyar részről is kielégítőnek tekintenék azt a tevékenységet, amelyet a üéps ssövetség és a Tanács a múltban a kisebbségek oltalma terén kifejd