Lapszemle, 1930. augusztus
1930-08-28 [1365]
amelyet a szavazási nap alkatmával képviseltein, az eg5sz námet njp közös tulajdonává kellene válnia. Szabad arra utálnom, hogy ha táró- I sottsn nem jelentettem be követeléseket hanem csak megállapítást tettem. A határ megvonása keleten olyan, hogy mi sdkát n3p. Himetország ís Lengyelország nyugtalanít tátik, és hogy általa Suíöps békéje veszedelembe juthat. Természetesen tudom , hogy egy revízióra való igény csak a 'elelős kormány által az illetékes grémiumnál tehát a jRjpszövetságnSl jelenthető be. Természetesen nem szabad eltérni egy ilyen r§gi szokástól-, mér az írt sem, hogy más hatalmaknak ne adassák alkalom, hasonló utakon járni. Ez a megállapítás egyszerűen természetes dolog, K-5s)bbi rádaó-besz í cemben alkalmam volt egy csomó szemre hányással foglalkozni ís megmagyarázni a'"frontszeliem ! fogalmat. Tiltakozások puszta bejelentésével nem Lehet politikát csinálni. Amilyen szűcs Résnek tartom az eddigi külpolitikai megkötöttségek ellenzése mellett a szerződések revízióját, ugy egy ilyen akció számára az időpont mégis csak a&kor határozható meg, ha népünk oelső ereje megadja nekünk annak bizonyságát, hogy elegendő Lilekző erőnk legyen egy ilyen igény támasztása mellett való kitartásra, KLilönben a klr sokkal nagyobb mint a haszon Választási felhívásunkban a Young-terv reviziéját ís a keleti határok revízióját követeljük, mert szükségesnek tartjuk, hogy az igazságot mindig ugy mondjuk aeg, ahogy azt Htjuk. De én magam mint külügyminiszter nem gondolnék arra. hogy Lengyelországnak alkalmat adjak e problémának Uenfbenvaió felvetésére ás lekapcsolására, Ebben a kérdésben közöttünk ís a kabinet között a legcsekélyebb ellentőt sem íll fenni'-Ezután Treviranus a belpolitikára tért át és a Hindenburg névvel kapcsolatos problémát ug; formulázta: "iü nem Hindenburg mögé, hanem eléje állunk."
