Lapszemle, 1930. május
1930-05-15 [1362]
e bes:éd szerint az olaszok még fokozottabb mértékben ellenfélnek tekintik Franciaországot különösen a londoni konferencia sikertelensége * f ta. A cikkiró komoly gondolkodásra késztetőnsk tartja a livornoi megnyilatkozást, amely kihangsúlyozta egy olyan nemzet önérzetét amely tudatában van saját erkölcsi és anyagi eredének, morális szolidaritásának, és amely kész minden eszközzel respektust szerezni függetlenségének és nemzeti büszkeségének.A cikkiró azt kérdezgeti, ki vagy mi ellen irányul ez a fenyegetésnek is beillő megnyilatkozás? Ugy véli, hogy Jugoszlávia, bármennyire is barátja Franciaországnak, nem számithat a nagy olasz monarchiával szemben komoly ijesztésnek. Ami Németországot illeti, ugy véli, hogy e részről sincsenek aggodalmat kelthető okok a fascista Itália szempontjából. Hátra volna tehát Franciaország amely azonban a cikkiró véleménye szerint mindenképen ártatlan. A Journal des Débats idevonatkozó kommentárjában Gauvain még jobban érzékenykedik, a Liberté viszont nyugodtabb és tárgyilagosabb tónusban foglalkozik az eseményekkel. A Corriere della Sera /13/ párisi tudósításai azt a megállapítást teszik, hogy a Duce toscanai látogatásának egyes mozzanatait a francia sajtó,amellett hogy nagy figyelemmel kiséri, bizonyos idegességgel kommentálja és ezekben folytatását látja snnak a hangulatnak, amely Grandi kamarai beszéde nyomán alakult ki. Ugyanezt a megállapítást teszi a Tribuna /14/, amely megállapítja, hogy a livornoi beszéd nyomán támadt párisi érzékenykedés természetes megnyilatkozása annak az állandó félelmi állapotnak, amelyben a francia sajtó leledzik, és amely minden szóban csatazajt vél hallani, amely Itália felől jön. Grandi külügyminiszter kamarai beszédének visszhangját regisztrálják még 13_i lapok, szemelvényeket közölve francia lapokból valamint a német sajtóból, amelyek között a Gazzetta_del Kopolo /13/ berlini keltezéssel *£&^^ >^**&fafc.-'- " ,; '.. .. ..••^áAikjt liüii'i líii "i " a '
