Lapszemle, 1930. május
1930-05-12 [1362]
Grandi ezután áttért a londoni konfereacia_any§£ánok_ég historikusának részletes ismertetésére, különös figyelmet szentelve azoknak a vitáknak és ellentéteknek amelyek az olasz francia paritás kérdése körül keletkeztek* Itt hangsúlyozni kivánta hogy az olasz delegáció nemcsak azért ment Londonba, fa,ogy Itália életérdekeit védje hanem hogy kifejezésre juttassa azt a szolidaritást, amelyre a fascista kormány mindig kész, amikor olyan tárgyalásokról van szó. amely a nemzetek összességének érdekeit szolgálják. Imi azt a veszélyt illeti, hogy Itália esetleg izolálva találta volna magát a londoni konferencián Grandi kdlügyminiszter hangsúlyozta, hogy egyáltalában végleg törülte tm szeretné az izoláltság szavát a fascista Itália politikájának terminológiájából. Amikor Itália Londonba ment csak két dologgal rendelkezett, de ezei^ nagy jelentőségűek voltak egyik volt az 3z öntuda , hogy igaz ügyet kell védenie, a másik az a büszke öntudat., hogy mögött > egy r! iszciplmált. munkás 5s egyetértő nemzet állt. Grandi itt hang súlyozni tivánja, hogy ha m.r erről van szó, mindenesetre jobb egyedül menni., mint lekisebbitve jobb egyedül mint mások uszályaként, jobb egyedül individualizáltán és individualizálna tóan mint beolvadva a kompromisszumok szürke tömegébe. A népek élete sóikkal hosszabb, mint az embereké. A győzelem azokra a népekre mosolyojg, akik tudtak várni, ás a várakozásban mind er'sebbé váltak.... Itáliának,amely ugy áll Kelet és Nyugateurópa között mint egy összekötő tengely, feladata, a sorstól, neki szánt feladat, az egyensúly biztositása. £ közelmúlt történelme is -egmutatja hogy ez a feladat szükséges volt, értékes volt. de még sokkal értékesebb lesz Európa fövendő sorsára nézve. Néhány figyelemreméltó megállapítást tett az olasz-francia viszonyt illetőleg,. Ami a londoni konferencia témája kapcsán már említett ola > francia paritás kérdésében való megállapodást illeti, hangoztatni
