Lapszemle, 1930. április
1930-04-25 [1361]
podásoicat ílletij s rükségesnek tartotta kiemelni, hogy ezt az elgondolást az olasz miniszterelnök már 1928-ten megformulázta, heszde befeejzésében ismét visszatért a fascista felfogás kifejezésére hangsúlyozva, hogy a fascista politika ebben a tekintetben^ \.s egyenesvonalú és következetes, amikor megmarad ama állásponton, hogy a fegyverkezéseket a lehető legalacsonyabb határokig kell redukálni, és általában minden fegyverkez 5snek csak defenaiv célja lehet. Srre vonatkozólag minden helyes és dicséretreméltó iniciatna feltétlenül maga mellett fogja látni Itália készséges együttműködését. '.több 23-i_l8£ hosszabban j-övidebben^isjnertet_i_a.létrejött hármas megállapodás tartalmát, a Tevére 5s i'ribuna /2V J^dij»_vezércikkeikben fűznek kommentárt a konferencia Joefeijtzjséhez, örömmel és büszkén állapítva meg, hogy Itália pozíciója ebből a konferenciából megerősödve került ki. A Tribuna /24/ ebben a cikkében igen jalentősnek mondja, hogy Itália a hadihajók konstrukcióját illetőleg továbbra is fenntartja cselekvési szabadságát, olyan szabadság ez, amely igen értékes, amelyet nem szabad feladni, és smelynek birtokában nyugodtat számot vethet Itália az esetleges építési szükségességekkel. Hangsúlyozni kívánja, hogy a flottaépitkezés annál eredményesebb lesz, minél inkább mentésiteni tudja magát Itália a tradicionális építkezési sémáktól és e téren különös figyelem:.el lesz speciális helyzetére és érdekeire, öntudatosan hajtva végre ezt a munkát, főkép oly irányban, hogy harmonikusan kiegészítsék egymást a tengeri és légi haderők.Gikke befejezésében nem hagyhatja sző nélkül, hogy az Itália és Franciaország között a jövőben remélt eszmecserék eredménye első sorban attól a fundamentális meggyőződéstől függ, vájjon Itália látni fogja-e, hogy Franciaország tényleg barát-e vagy nem. 3z a barátság azonban ne csak egyes kijelentésekben é3 szónoklatokban nyilatkozzék meg, hanem tényekben is, különösen ama politikai terrénumokon, amelyek a Középtengerre és a Balkánra vonatkoznak.