Lapszemle, 1930. április
1930-04-29 [1361]
— „_ _ r társaság széles is mily iehorgonyozásához. Akit valami!cor a népnek egy része emelt pajzsra, az ma 8 nép válaszét t ja , ^S^l^lé3l?í}?lil^Sl^ Tagesztg-ban /2C-195/ wilhelm Haek szintén arra emlékeztet, hogy a választás alkalmával e centrum és a demokraták a szociáldemokráciával együtt Marx jelöltsége mellett szálltak síkra és az ellentáborban azt hangoztatták, hogy a német köztársaság béke és megértési politikája lesz veszélyeztetve és hogy a külföld nem fogja tűrni ezt a provokációt. De ma, öt év után, másképen ítél a világ, de külön'sen a külföld. Ahogyan befelé a legtisztábbveretü állameszmet testesiti meg, ugy a külföld sz 5 személyében ma a rend és a stabilitás garanciáját látja. Mindennek dacára nem hallgatható el,hogy az a nagy nemzeti fellendülés, amelyet Hindenburg megválasztása lehet >vé tett, nem volt eddig azon tartós és döntő nemzeti sikerré alaki thatő, amelyet akkor a legjobb németek közül számosan reméltek, á külpolitikában még nem volt megszakítható a messzemenő rezignáció és belső gyengeság politikájának erős kényszerűsége. Sok német ember szamára a fejlődésekre ás megkötöttségekre való befolyásnak ez a hiánya, amelyet a jövőre nézve joggal tartottak végzetesnek, érthe:" vsalódás volt. Annál nagyobb örömmel üdvözölték a német nép legszélesebb rétegeiben azt az iniciativát, melyet a birodalmi elnök a Kelet és a mezőgazdaság megmentésére fejtett ki. Az előbbi tartózkodásból való ez a kilépés egyúttal bizonyitotta^ hogy a német nép szilárd kéz után vágyódik, hogy azt akarja, hogy vezessék és kormányozzák, és hogy megunta a puszta párturslmat. Hindenburg elnökségének ez az uj korszaka reég semmi képen sincs lezárva és már ezért is természetesen lehetetlen végelges ítéletet mondani err5l az időszakról., Mindenben érezni azonban a birodalmi elnöknek akaratát és kezét, aki az uj német jövő legfontosabb előfeltételét, a nemzeti szellemű német egységet készíti elő.- A szociáldemokrata Vorwárts /26-194/visszapi11an11st vet az elnökválasztási küzdelmekre
