Lapszemle, 1930. március
1930-03-21 [1360]
delmeit a wémet Kelet számára, annál inkább tartózkodás nélkül ^elmesélhet jük azt, amit a birodalmi elnök ur ajnez5gazdas^ a Német Kelet megmentésére szóló intézedések_szukségességérjl_5°t^do 11. Nyomatékkal támogatjuk az 5 utalását arra, hogy a Lengyelországgal való kereskedelmi szerződésnél a mezőgazdaságnak, különösen a keletinek, nagy áldozatokat kell hoznia, melyekárt igazságos kiegyezést kívánhat ás kívánnia kell. Különösen üdvözöljük mág azt a nagyszabású pénzügyi segélyakcióra irányuló követelését, melynek célja, hogy az egész mezőgazdasági tulajdon a Keleten a kamatolcsóbbitás és az adósság átváltoztatásának utján lehetőséget nyerjen arra, hogy megnaradhasson a rögén. Páleszközökkel, koalíciós politikai kompromisszumokkal egyáltalán már nem lehet segíteni a német mezőgazdaságon ás különösen nem a keletin. £s ha a birodalmi kormány igazán Üdvözli v Hindenburg felszólítását és azt magáévá akarja tenni, akkor egészen máa agrár- is keleti prograamot kell felállítania, mint amilyenta kormánypárti frakciók veze tői elf ogadtak. - jragvnáme_t megállapítjahogy a német-lengyel likvidációs egyezménynek a bir„ elnök által történt aláírásával a^birjDdaJm tikája mindenki számára kötélező J^^^^ A legmélyebben sajnáljuk - úgymond -,hogy az az utolsó rményünk, hogy a lengyel egyezményt még meg lehetne buktatni, nem teljesedett. A bir elnök ur a legutóbb aláírását annak tisztázásától tette függővé, hogy alkotm'nyváltoztatő-e vagy 3em a likvidációs egyezmény. Nemcsak a kormányjogá- I szok, hannm azok a szakértők is, akik a kormányjavaslatokat eddig I alkotmányváltoztatóknak tekintették, most már kijelentették, hegy I aggályaik megszűntek, "miután a birodalmiggiiilés a kárpótlási kérdé*- I ben-az eredeti javaslattól .el II rí rendezést határozott al." fa I .SH££t®fJ:£j^ ^JLJ a J át akarata I ellenére itt egy olyan állampolitikai cselekedetet vit I