Lapszemle, 1930. március

1930-03-21 [1360]

azzal a Flaohbarth-al hagyjon már hőkét. XI nem voltunk Flachbarthnak sem gyámjai sem gyámoltjai. S amit tett, annak semmiféle konzekvenciáját éveken át viselni hajlandók nem vágyónk, Flachbarth Ernő politikai törekvéseivel s a lappal kapcsolatban táplált, de teljesedésbe soha sem ment ambiciőival esztendőkön át szöges ellentét ben állottam» amiről tanúul állithatom szerkesztőségem 12 emberét. Ha Plachbarth tényleg elmenekült, akkor elsősorban a maga összeomló idegei elől menekült el* Dzurányi ugy értesült, hogy van egy rendőri feljelentés, amelyben ő mint bizonyos politikai "összekötő-tiszt" szerepel Budapest felé. Dzurányi kijelenti, hogy esztendőnként ugy egyszer-kétszer megfordul Budapesten és olyankor összekerül néhány oéhebelivel, de ha valaki egyszer, egyetlen egyszer őt egy hivatalos vagy félhivatalos személlyel látott együtt

; ugy hajlandó ennek leg messzebbmenő konzekvenciáit levonni. A Szlovenszky Denniknek pedig amely Dzurányi békési tanulmányútjával példálódzik, kijelenti Dzurányi, hogy ez az ut bárhogyan takarékoskodott is, mégis deficitbe került, amennyiben mind máig a deficit eredményeképen 800 koronával tartozik. Végül sajnálattal állapítja meg hogy az a demokrácia, amelyet Maszaryk fogalmazott meg, mire a szlovenszkól előőrsökhöz ér hallalivá torzul, A Sarló koszorúja a magvar ftgaaágyvülós előtt fő- ós w

Farkas István büszke volna rá, ha Petőfi szobrának talapzatán minden nemzet koszorúját látná - Szcitovszky belügyminister igaztalanul csehszlovák propagandával vádolja a pozsonyi Sarlót* a Zay-féle A Kap /21-67/ alcímek alatt/bő kivonatban beszámol Farkas István interpellációjáról, valamint Szóitovszky belügyministernek az interpellációra adott válaszáról* közölve az elhangzott közbeszólásokat is„- Ugyancsak a Nap egy másik cikkében amaz állításokkal szemben, hogy a pozsonyi