Lapszemle, 1930. március

1930-03-06 [1360]

ry^y Külpolit i k a . A hágai egyezmény értékeléséről kezdett cikSorozatot Hegedűi Lóránt a "pesti Hirlap" mai számában folytatja és három pontban foglai kőzik l/» a hágai megállapodás jelent ős égé vei , 2/, az innsbrucki egyez meny következtében fenyegető ujabb terhekkel és ö/« a kilátásba helyezett kölosön lehetőségeivel* Magára a hágai egyezményre vonatkozóhg a oikk bevezetésében elismeri, hogy a hágai egyezmény háta mögött álló pénzügyi kérdéseket szándékosan tulpesszimista szemmel boncolgatta.. Tette pedig ezt azért, mert oka van rá, hogy ugy a kormányt, mint az ellenzéket figyelmeztesse arra a veszedelemre, amely abból a tényből származik, hogy az idcn jár le a háború előtti adósságokra vonatkozó innsbrucki egyezménynek az a megállapítása, hogy Magyarország hitelezői 1930.-ban újra döntenek afölött, hogy vájjon mennyire valorizálandó az arany járadék és más kölcsöneink cimletei. Az innsbrucki egyezmény ugyanis megállapította, hogy Magyarorsag terhén van a habom előttről 242.8 millió aranyforint,, vagyis 670 millió pengő 4 $«os aranyjáradék s megállapit otta. hogy Magyarország ezt egyelőre 32 $-kal valorizálja, vagyis évenreint 8.5 millió pengőt kell a magyar adósóknak fizetniök* Megállapit tat ott az is, hogy az 1913.évi 4 és fél százaiékos fontkölcsönből 68 millió pengő terheli Magyarországot, a 4 és fél százalékos 1914-es törlesztés járadékából pedig a külföldön elhelyezett oimletek 80 #-a. E két utóbbi kölcsön nem 32 $£-kal^ hanem 2? #-kal valorizálta tott, ami azt jelenti, hogy az elsőért évente 220.000, a másodikért j 1,500.000 pengőt fizetne, Ezt a 32 és 27 $-os valorizációt most újra fogják tárgyalni azon az alapon, hogy mennyit bir meg Magyarország, Ha tehát, mondja Hegedűs, a kormány és az ellenzék itt a külföldi hitelezőkkel szemben nem helyezkedik arra az egységes álláspontra, hogy a