Lapszemle, 1930. február
1930-02-20 [1359]
a Nemzeti Klubban "Hága után" cimmel tartott előadását, amelyben kifejti, kogy a hágai tárgyalások egyik legértékesebb eredménye ? hogy ujabb dokumentumot szolgáltatott arra, hegy a kisentente sem politikailag, sem gazdaságilag, sem erkölcsileg nem az a tényező, amelyre egy egészséges^békés rekonstrukciós politikád támaszkodni lehet a Dunavölgyében. Minekünk, mondja Ajtay József, nagy érdek a dunai népekkel •aló politikai összefogás de halálunk lenne a Benes-féle koncepcióhoz való alkalmazkodás,. Kétszeres hiba volna gazdaságilag ezt a tervet alátámasztani, éppen most„ amikor az olasz-osztrák megegyezés és az osztrák belpolitikában beállott változás lehetőséget kezd nyújtani arra nézve ; hogy a Duna-völgyében a huszitizmus és az orthodoxia által elnyommtt katholikus nyugat i s zlávokkal egy magyar-német csoportosulás j da essen létre? Ha élni akarunk, mondja az előadó, Hága után megbékülést és öaszmüködést kell ugyan keresni a dunavölgyi és a balkáni népekkel, de az eddiginél élesebben és határozottabban szembe kell for dúlni a kisentente-rendszerrelt . Hegedűs Lóránt a "^esti Hirlap" mai számában a hágai megegyezés eredményeit mérlegelve összefoglalja, hogy milyen terheket jelent a kormány által vállalt fizetési kötelezettség és elismeri, hogy bank saerü számítással igaza van a kormánynak, amikor azt mondja,hogy az 1944-től 1966-ig különféle elmeken vállalt 15-5 millió aranykorona amc r tizáció mai értékben összesen csak 89 millió aranykorona terhet jelent Ez igy volna ,ha konvertálni 3.ehetne az 1944-től 1866-ig esedékes adósságot és ma kifizethetnénk, de mirel 23 éven át 13 5 millió pengőt leszünk kénytelenek fizetni, ez valóságban mégis 310-5 millió aranykorona terhet jelent, amihez, ha hozzássamitjuk az 1944-ig fizetendő 200 milliót, Magyarország összesen 510;5 millió háborús liquídációa terhet vállalt-. Szerinte még mindig tisztázatlan, hogy mi lesz azzal a 100 millióval, amit aJ»B"-kasssába a nagyhatalmak előlegeznek, s ha a.
