Lapszemle, 1930. február

1930-02-24 [1359]

Mindenekelőtt siet leszögezni, mennyire nem igjz az

;

, hogy Itália a londoni konferencián nem akar mást, mint kierőszakolni a Franciaországgal való paritást. Ezzel szemben leszögezi azt a tényt, hogy Itália kezdettől fogva favorizálta a redukálás gondolatát és hangoztatta., hogy hajlandó belemenni a legmesszebbmenő redukálásba, de természetesei azzal a kikötásssel, hogy a megállapítandó legalacsonyabb fokot egyetlen más európai kontinentális hatalom se lépje tul. Ma még Franciaország az, amelyre ez a tétel vonatkozhatik

v de nincs kizárva

; hogy a közeljövőben Németország,megszabadulva a versaillesi szerződés béklyói alól, első helyre törekszik, vagy ugyanez az eset vonatkoztatható egy jövőben újjáéledő Oroszországra is. Nem igaz az sem, mint&a a Washingtonban megállapított paritás Itlliaés Franciaország között csak papíron volna meg, aminek a tények nem felelnének meg. Mert. mint az olasz memorandum világosan kifejtette,, Itália és Franciaország haőitengerSszeti tonnaparitása megállapítható. Az sem áll, hogy az olasz memorandum megalkuvást leplez abban az irányban, hogy elismernének egy angolszász szupremáciát ás hogy a redukálás elvét csak a középtengeri haderőkre akarnák korlátozni. A Popolo á*Italia /22/ vezetőhelyén a lap római szerkesztője G.P., ugyancsak a párisi lapok kritikáival polemizál és határozottan nevetséges inszinuációnak minősiti azt mintha Itáliának egyetlen gondja csak az volna, hogy kierőszakolja a Franciaországgal való paritást. Hiábavaló erőlködésnek mondja a francia lapok ama próbálkozását, amellyel megdönteni szeretnék az olasz memorandumban foglalt adatok helyességát. Az általános európai politikai helyzetről elmélkedik a Fopolo d*ltalia /21/ vezetőhelyén a lap igazgatója felsorolva azokat az államokat, amelyek a bel- és külpolitikai krízis Jelenleg legakutabb fázisait élik át* Izek között természetesen elsősorban Németországot emlit Ama véleményének ad kifejezést, hogy Németország mesterséges távoltartá