Lapszemle, 1929. december

1929-12-20 [1357]

elbírálva. Nyilvánvalóan tendenciózus manőver ez, melynek értéke igen kétséges, már csak azért is,mert a manőver otrombasága szembeötlő. Osak blöffre hajlamos zsurnaliszták kapnak ilyen híreszteléseken. Az olasz cikk hangsúlyozza,hogy azok a tárgyalások, amelyek Itália és Pranciaors^g között a tuniszi ás libiai olaszokra vontkozólag már régóta húzódnak halasztódnak, semmiféle kapcsolatban sincsenek a tengeri fegyverkezés problémájával és senki sem gondolhat arra hogy a kettőt összekeverje. A francia lapok hátsó célja ,amikor a közvéleményt ilyen híresztelésekkel traktálják, nem a felvilágosítás hanem egész más. Ehelyett inkább azt kellene megvilágítaniuk,hogy a tengeri fegyverkezés korlátozására vonatkozó diszkmsszióknak Itáliával szemben nem leplezhető ellenséges magatartás áll útjában az olasz érdekeknek tendenciózus félremagyarázása, egy szóval az a felfogás,amely már évek óta eredménytelenné teszi a két-ország politikájának harmóniába hozását ugy gyarmatügyi,mint általános politikai kérdésekben. A cikk hangsúlyozni kívánja,hogy Itália a tengerészeti paritás kérdéséből speciálisan morális kérdést csinál, mert nem egyezhet bele abba, hogy tengerészeti téren a nagyhatalmak között utolsó helyre szorítsák,ami nem egyeztethető Össze sem tengerészeti tradícióival, sem geográfiai helyzetével és legkevésbbé saját védelmének elemi követelményeivel. Ellenben Franciaország nyilvánvalóan nem morális kérdésnek tekinti ezt,hanem inkább katonainak.amennyiben a nemzetközi tengerészeti konferencián ki akarja erőszakolni fölényének elismerését,amint minden eszközzel azon dolgozik, hogy fölényét ugy szárazföldi, 'mint légi és tengeri fegyverkezés terén biztosítsa, itt mutatkozik az óriási ellentét a francia felfogás és a londoni konferencia szándékai között A cikk szemére veti a franciáknak azt„hogy minden taktikával homályba akarják állitani Itáliának a világháború kivivása körül szerzett érdemeit és ugy viselkednek, mintha a legcsekélyebb hálára sem volnának