Lapszemle, 1929. november

1929-11-01 [1356]

azzal válaszolt, hogy! "Lengyelország sohasem kapott efféle megbízást; mégis Lengyelország örömmel üdvözölné, ha Európa ezen részén a tartós béke érdekében a magyar-román kölcsönös viszonyokban enyhülés állna be és a két nemzet gyümölcsözően együttműködne." A keleti jóvátételi konferenciáról Bécsből keltezve ujabb összefoglaló tudósítást ad a Keleti ü*jság 2-251 - A 31-i bukaresti lapok /Árgus 49ő7jStb»/ viszont ma csak arra ssoritbottnak, hogy Magyarellenes francia lapvéleményeket ismert essenek^ igy az Echo de Pa Á ris ismeretes cikkét , úgyszintén az Action *rancaise egy cikkét , me$r ben Bainville felháborodva szögezi le, hogy a volt szövetséges nagyhatalmak egyike-másika a győztes kis-államokkal szemben a legyőzött Magyarországot támogatja*. Bainvillenak erről a kijelentéséről a Cuvantul 31-162? jónak látja külön cikkben is megemlékezni, mint szome ru tényről., Külön cikket ir a keleti jóvátétel és a magyar optánsok összefüggő kérdéséről a félhivatalos Preptatea 30-618 is^ a cikk azonban csak kertelve ismétli a már sokszor hallott román szólamokat . ugy hogy különösebb figyelmet nem érdemel* Románia kezdettől fogva azon az állásponton van mindmáig., amit Uitulescu Genfben is leszögezett^ hogy az optánsok kártalanítását nem ismeri el* Csupán a maga loyalitását hangsúlyozandó., tett a közvetlen magyar-román t árgyalások során ajánlatot erre a kárt alanit ásra* Viszont e közvetlen tárgyalások során., mint legutóbb maga Szt erényi „ a magyar delegáció volt vezetője is elismerte, Magyarország akceptálta a kompenzáció elvét^ hogy t *i» az orfc ánsoknak fizetendő c3etlges kártérítési összeg a Magyarom szagnak Románia részére fizetemdő jóvátételi összegből vonassák le. Igaz. hogy az elv akceptálása^ Szteiéiyi szerint csak az 1943-ig már fixirózott jóvátételi összegre vonatkozott;, az elv azonban továbbra is elv maradj melynek most a párisi tárgyalásokon is érvényesülnie kell a «• t Hat ár incidenst jelent a Bánat er Peutsche Ztg. 1-249, Batto-