Lapszemle, 1929. október

1929-10-30 [1355]

illető magyar jóvátételek között l Igaz Szterényl egy fmntartást tesz.' nevezetesen^ hogy Magyarország a kompenzáció elvét csakis az illet ékei .tényez ők által véglegesen megállapított jóvátételi összegek re fogadta ell Szt erényinek ez a fenntartása azonban semmikép nem csk kentl a román részről elért elv ért ókét Hiszen Szt erényi maga is elismeri hogy a bécsi magyar-román tárgyalások idején a keleti jóvátételek még nem voltak végleg rendezve ahogyan ezt a problémát a hágai konferencia fás zinre hozta,: Szterényl szerint Magyarország a kompenzáció elvét csak az 1943-ig fizetendő magyar jóvátételekre nézve fogadta el, minthogy a magyar kormány nésÉte szerint mindössze eddig az időpoit ig van kötelező módon fixirozva Magyarország számára a jóvátételek fizetése és nem tudni, hogy mi lesz később: Ámde egészen természetes e megnyert elv alapján az Agus véleménye szerint a románok mostani követelése a párisi konferencián* Ez a mostániromán kívánság a megnyert elv alapján egészen logikus és tagadhatatlanul jogos, hogy t*i* a magyarok által elfogadott kompenzációs elv immár a jóvátételi összegek egészére vonatkozzék.. Az a további distinkció, amit Szterényl a jóvátételek kérdése és az optánsok ügye között tesz

3 ma már semroí jeln tőséggel nem bir. . • A lupta 26»238? egy szokott hangnemben tartott rövid cikkben háborodik fel a magyar kormány azon furcsa eljárása fölött, hogy a keleti jóvátételi konferencián a maga álláspont jártak támogat ás ára a?, optánsügyben már létrejött magyar-román Írásbeli megegyezésekre hivat kőzik

7 jóllehet ilyen Írásbeli megegyezés egyáltalán nem jött létre a tárgyalások egész folyamata alatt és legfeljebb néhány jegyzetet fektettek le irásban a román kormány káVtóritési javaslatáról a magyar optánsok részére«Kisebbségi ügyek* Bakker von Bosse asszony kisebbségi helyszini szemléjéről i

r nagy lelkesedéssel az Ellenzék 29-347, már rezervált abban és szárazab