Lapszemle, 1929. szeptember

1929-09-12 [1354]

terület hitbizomónyosával szemben helyénvaló és hasznos volt. Jellemző, hogy ennél a résznél elmaradt a helyeslés. A tudósitó a leszerelési kérdésnél világosabb rámutatást kívánt volna Stresemann részéről Rémetország egyoldelu lefegyverzésének különleges veszélyeire és tarthatatlanságára. Stresemann magas idealista lendülettel igyekszik az ellentéteket áthidalni különösen a kisebbségi probléma tekintetében. Mégis érdemes feljegyezni,hogy a madridi kisebbségi határozatokat ma már nem tartja olyan nagy haladásnak,mint amilyeneknek nekünk szuggerálni akarta Ami Páneurópát illeti, Stresemann joggal utasít el minden élt va .amely más "földrész" ellen,azonban sajnos nem említi egy ilyen szövetségnek angolellenes beállitását és azt a tényt,hogy egy kontinentális szövetség a mai hatalmi viszonyok között aligha lenne más, mint a nagy Napóleon kontinentális blokkja. Nem árulja el azt sem,hogy mi legyen abból a milliónyi námet mezőgazdából,és hogy mit jelent magasabb életigényű országok számára ,ha a Balkán és Lengyelország mindenhová vámmentesen küldhetik termékeiket,ami végül a német parasztság nagy részeinek megsemmisítését jelentené. A nagynémet Kreuz Ztg /10-294/ Stresemann beszédét csal°dásnak mondja,továbbá kifogásolja, hogy egy szőt rem szólt Németország áldozatairól,ellenben"reményét fejezte ki a leszerelésre", gyenge volt a kisebbségi kérdésben és Briand elmosódott páneurópai tervei mellett tett hitvallást. X szociáldemokrata Yorwarts /10-423/ Émile Vandervelde kritikus megjegyzéseit közli "Hága és az Internacionálé" cimen,amely őikkben a dolgok fejlődését a hágai konferenciáig és ennek eredményeit főként a Rajna-vidék kiürítésében a szocialista Inernacionale régebbi határozatainak tudja be,amelyek már 1922-ben a frankfurti kongresszu son nyertek megállapítást.