Lapszemle, 1929. július

1929-07-26 [1352]

Belpolitika, A bányász-szakszervezet blackpooli konferenciájával kapcsolatban a M.Post a szakszervezeti vezérek dilemmáján gúnyolódik: a kormány nyal együtt ők ia elismerik a bányatulajdonosok álláspontjainak helyességót, vagyis, hogy a 7 órás munkanap válságba sodorná a bányász-ipart,, de mivel a 7 órás munkanap volt legfőbb választási agitációs fegyverük Smith és Cuok most nem tehetnek egyebet, mint tovább deklamálnak a 7 óráa munkanapról, nacionalizálásrél, internacionslizáláeról stb, Cook most már 6 óráa munkanapról és világ forradalomról is szaval. A M.Post minderi rokonszenve a jobb sorsra érdeiaes bányászoké, akiket a Trade Union militaristái ágyutöltelekként kezelnek éa akiknek érdekeit feláldozzák politikai és forradalmi céljaikért, A lassú és jóhiszemű bányászok azonban kezdenek már rájönni a turpisságra és a M.Postnak adatai vannak*arról, hogy a szakszervezet tagsága 82 ezerrel csökkent, ami egyszersmind a vezérek csődjét jelenti. A blackpooli szónoklatoknak az M.Poat csak azt a részét bocsátja meg, amely Lloyd George ellen irányul és kárörvendve regisztrálja Smithnek a bányászszakszervezet elnökének egy kirohanását Lloyd George ellen

c A D.Herald viszont a gyáriparosok munkabérleszállítási politikáját ostorozza kiemelve, hogy a munkaadók éppen ott fogják meg az 1pari válság problémáját, ahol nem kellene, Sz a politika a legfontosabb iparágakat juttatja a tönk szélére. A Labor-kormány, irja a D.H, amelynek vállaira nehezedik a gazdasági esztelenségek ezen öröksége, bizonyára a köz és nem amint tette Baldwin a gazdagok érdeke szerint fogja keresni a megoldást. Ez pedig csak az ipari reorganizáció lehet. Addig is úgymond, az államnak kötelessége, hogy megóvja a népet az életstan- d&rd állandó züllésétől. A D.Mail felszólítja a kormányt, hogy haladéktalanul és hatá-