Lapszemle, 1929. július

1929-07-22 [1352]

feltéve, hogy helyesli Thomas politkáját -, hogy a kormány világosan tájékoztassa a Házat, milyen alapon szándékszik felhasználni a nemzeti erőf o másokat. A D,Chr. szintén hangsúlyozza, hogy Thomas második expozéja nem váltotta be az elsőhöz fűzött reményeket és megingatta a kormány munkanélküliségi programmjába vetett bizalmat. Hogy is bizhatna ebben a nemzet , amikor maga Thomas miniszter a jövő téli munanélküliek számát állag heti l 200.000-re teszi. Ha ez a számitás valónak bizonyul' , irja a D.Chr

c- akkor & MacDonald kormánynak nincs további létjogosult* sága és mennie kell- Thomas miniszternek minden kvalitásai mellett az a nagy hátránya a lap szerint,hogy nincsenek sem közgazdasági, sem pénzügyi ismeretei s Pártjának fix programmja sem volt, amikor kor* mányra került. Thomas javaslatainak csak az a része értékes, amelyet a liberális párt Sérgakönyvéből "emelt el" • gúnyolódik a D.Chr. - miért nem veszi tehát kölcsön annak többi részét is? Nemzeti krizisek idején re iegyen sző pártpresztizsről, és nem kell szégyelnie, ha kinevetik, mert más pártoktól tanul. Az ellenzéknek csipkedéseire a D.Herald "lekerült az álarc" cimü vezércikkben válaszol , rámutatva, hogy a parlamenti ülésszak elején a Tory-k és liberálisok szinte versenyeztek egymással a szép fogadkozásokban, hogy igy meg ugy fogják a kormányt nehéz feladatában támogatni etbo A legutóbbi parlamenti vita megmutatta, hogy mennyit érnek ezek a fogadkozások. Churchill és Lloyd Geoige most abban vetekedtek egymással, hogy melyikük gáncsoskodjék jobban. Aggasztónak találták Thomas javaslatainak pénzügyi részét , holott a kormány Fehérkönyve világosan kimondja, hogy a költségvetést mindenkor a parlamenti szankciók* tói teszi függővé. Az ellenzék megdöbbentő frontváltozását .a D.H. azzal magyarázza, hogy meg akarja kötni a kormány kezét mindenben és minden irányban. Ha ez sikerül néki, irja a D»H

G a nemzet tudni fogja,hogy kit tegyen felelőssé esetleges kudarcokért és tudni fogja, hogy a fő