Lapszemle, 1929. július

1929-07-11 [1352]

kívánságaik magvalósítása utáni vágyakozásukban, azt képzelik, hogy Franciaország megváltoztathatja politikáját velük szemben, A lekülönbözőbb magyar körökben folytatott Informálódása alapján megállapitja, hogy Magyarország bajairól mindenütt egybehangzó hangokat hallani, üzeket a felvilágosításokat foglalja össze a szoraő továbbiakban, mint az átlagos magyar ember véleményét. Vázolja Magyarország raegc3onkitusát, amivel kapcsolatban idézi Bethlen grófnak előtte tatt azon kijelentését, hogy Franciaország 1870 után is életképes maradt, mig Magyarországra a maga megcsonkítása halálos csapás volt. Vázolja ezután a Magyarországot ért gazdasági veszteségeket, megemlékezik az elszakitott Magyarságról s rámutat arra, hogy a póngormanizuua éa pánszlávizmus malomkövei között élő Magyarország élni akar s minden erejével barátokat keres magának. Igy fordult most Franciaország ^elé abban a hitben, hogy Franciaország egyedül volna képes jóvátátetni a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságot* A magyar kérdés egyetlen tárgya a békeszerződés revíziója a Népszövetségi paktum alapján. Az intőkor Magyarország helyreállításáról turmőszete3on szó sem lehet, sőt a tulajr]onkópeni revíziót sem tartják a megfontolt magyar körök ma még időszerűnek* iálőször csak az optánskérdés barátságos rendezését szeretnék elérni a magyarok, azután kerülne sor egyes határkiigazitásokra, mindezt azonban békés uton akarják elérnie A közhangulat különben is nyugodtabb ma mint régebben volt s kulturális és gazdasági téren Magyarország oly jelentékeny erőfeszítéseket tesz, hogy már azok eredményeinek kockáztatását kikerülendő is, tartózkodnak a béke megzavarásától, A cikkíró végül azt kérdezi, vájjon micsoda Franciaországnak és a békének az érdeke a magyar problémával szemben.- ós hogy vájjon okos dolog-e változatlan szigorral egymáshoz kovácsolni a legyőzötteket a magára hagyni kétségbeesésében Magyarországot, au«i, l'r-noiao rszaghoz akar közeledni.