Lapszemle, 1929. június

1929-06-04 [1351]

A Popolo d'Itália /</ vezércikkében a lap igazgatója,Arnaldo Llussolmi, abból a megállapításból indul ki,hogy az angol konzervativ pártnak vereséget kellett szenvednie,mert nem tudott felmutatni semmiféle egészséges programmot,amit szociális programúinak lehetett volna nevezni és , amelyet a mai gazdasígi helyzet Angliában is nélkülözhetetlen követelményként állitott fel. A választójoggal tág keretek között felruházott nők juttatták diadalhoz az angol munkáspártot,azok a rid választők, akik veleszületett fogyatékosságuk következtében képtelenek felfogni az impérium történelmi követelményeit ás mérlegelni hatalmi érdekeit.a politikát egyszerűen a mindennapi élet megdrágulásának szemüvegén keresztül látták és bírálták el.A cikkiró is ama meggywZcdésének ad végül Kifejezést,hogy az Itália és Anglia Között fennállé tradicionális barátságot legkevésbbó sem fogja megingatni egy ilyen egyszerű parlamenti választási epizód. A Oorriere della Sera /%/ vezércikke szerint is a szociális problémák iránti érzéketlenség ,vagy nemtörődömség idézte elő a konzervatívok kudarcát.Snnek az eredménynek azonban semmi olyan jellegzetessége nincs,ami arra engedhetne következtetni,mintha a tulajdonkápeni szocialista eszmék jutottak voLna diadalra.2z a cikk is az angol nőkben látja a konzervativ párt politikájának megbuktatéját.Kétségtelen, hogy az angol nőkre rendkívüli hatással volt. a bányászok nyomorúságos életviszonyainak feltárása,sőt ama feltevésének is kifejezést ad,hogy ha nem is közvetlenül,de közvetve az angol trónörökös { is hathatós propagandaanyagot szolgáltatott a munkáspártnak.Sz a párt természetesen nem mulasztotta el,hogy mérsékletének és a monarchia iránti lojalitásénak több izben kifejezést ne adjon.3gy ilyen párt uralomrajutásazal nem kell tartani semmiféle forradalmi fordulattól, nem kell félni drámai változásoktól,mert a labouristák épen olyan