Lapszemle, 1929. június

1929-06-21 [1351]

nem ismeri el a Habsburgokat detronizáló törvényt sem éa hogy joga van meghivni a trón legitim örökösét* Erre, valamint az államunk területére vonatkozó bátor és kihivő követelések-' re csak egy válaszunk leheti He, ne, nikdy! /Hem,nem,soha!/ Azután azzal vigasztalódik a oikkiró, hogy az ünnepélyen nem voltak a nép képviaelői, főleg nem voltak ott % kisgazdák és a munkások képviaelői, akiknek életérjét a pazarló gentryk éa mágnáaok ávazázadok óta azipolyózzák. Végül hangoztatja, hogy a demarsnak messzemenő jelentősége van azért, mert abban a magyarokkal való viszony jut kifejezésre. Bethlen végzete cimrael a kormánypárti Reggel /21-14S/ hosszú cikkben ironikus hangon ir Bethlen gróf ministerelnök legutóbbi szerepléséről s azt mondja, hogy ez a nagy komédia utolsó felvonása. Bethlen halálos küzdelmet folytat saját rendszerével. Bethlen István a magyar történelem Don Quijote~ja» Bethlen István túlságosan sokat fészkelődik azokon a szuronyokon, amelyeknek egyik fele a revizionizmus, a másik fele pedig az ellenforradalom nyomasztó emlékének kezében vaa. Bethlen bukása, ha Rothermere és ^ckhardt Tibor jelentik a "demokráciát, nem jelentheti a demokrácia győzelmét « ez a demokrácia csak akkor kaphat hitelt a maga számára, ha valóban demokratikus erők viszik győzelemre. Ulabb magyar támadás a kisantant ellen cimmel a Prager Presse /20-144/ röviden^ minden kommentár nélkül beszámol a parlament ülésével, ahol kapcsolatban a Kel* log paktum tárgyalásával, a kisantant demars újra Bzóbakerült. A Bohámia /80»144/ "Magyarország kész elfogadni a döntőbíráskodást* cimmel hosszasabban ismerteti Walko külügyministérnek a Kallog-paktum tárgyalása alkalmával tett kijelentéseit. OmQ