Lapszemle, 1929. június
1929-06-03 [1351]
a kérdéssel,, ugyanazt fejtegeti,, bár nyiltabb formában v amit legutóbb a Dimineata fejtett ki „ hogy ti Romániának a mostani bécsi tárgyalások alkalmával okvetlenül érdeke végleges megegyezésre juttatni a vitás ügyet mert egyébként Magyarország megint a népszövetség elé vinné azt, már pedig a népszövetség szeptemberi ülésszakán a kisantant-államokat már nem román delegátus fogja képviselni a népszövetség tanácsában, hanem jugoszláv delegátus, akinek magatartása előrelátható, miután a jugoszláv kormány közeledett az optáns-kérdésben a magyar állásponthoz ,, amiként valószínű, hogy a román álláspontot magáévá tévő Chamberlain sem lesz már szeptemberben a népszövetség tanácsában A Hősök ttftlékkövének leleplezéséről én az ezzel kapcsolatban elhangzott beszédekről az Adeverul 1-13937 Liviu P, Nasta cikkét közli. A cikk kiindul abból, hogy a lengyel kormány egyenesen Pilsudszki marsall kívánságára már hónapokkal ezelőtt diplomáciai akciót kezdeményezett olyan irányban , hogy közeledést hozzon létre Magyarország ée Románia között s ezt a diplomáciai akciót az olaez kormány ie támogatta. Az erre vonatkozó szuggeszciókra válaszolva,a román kormány, áthatva annak szükségességétől á hogy a világháború még fennmaradt fájdalmas utóhatásait csakugyan meg kell szüntetni ée a szomszédos államok közötti viszonyt csakugyan normalizálni kell, békülékeny ée előzékeny álláspontot foglalt el a magyar kormánnyal szemben^ Ilyen értelemben kommentálták a román hivatalos körök Zaleszki budapesti látogatását ie, maga a román külügyminiszter pedig világosan kijelentette, hogy tetszéssel fogadja Lengyelország közvetítését, Ezek a román megnyilatkozások jogosultaknak ie tün- I hettek fel Bethlen István grófnak a Gazette de Toulouse számára adott nyilatkozata után, melyben a magyar minieztereInok hangsúlyozta a kormánya azon elhatározását hogy nem agitál többé a trianoni szerződés revíziója érdekében és hogy a szomszédos államokkal való viszony normalizálása érdekében engedményekre is hajlandó- Bethlen István grófnak a I ORSZÁGOS LEVÉLTÁR I
