Lapszemle, 1929. május

1929-05-27 [1350]

sagát hirdeti Alig 33 éve annak, hogy a nemzet osereves emieket meg ünnepelte és hogy a magyar *ors zagyul os Szilágyi Dezső akkori házelnök vezetésevet a király szine előtt megjelent, Alig egy emberöltő tel el azóta, hogy .Magyarország népe ezen ünnepet királyával egybeforrva fényben és pompában ülte meg és most területének feldarabolása,élő OT an «» <•» «K- mv mm m IC V W 4B- W testének s zét szakit ás o. után királyi vezetés nélkül ugy áll a nemzet a világ Ítélőszéke előtt mint ezeréves bünös^ aki fölött a biró joggal mondhatott volna lesújtó Ítéletet, aki fölött joggal törhetett pálcát. A fülünkben cseng még ós a homlokunkat izzó bélyegként égeti a trianoni bírónak az a zordon megállapításai *Ha valami igazságtalannak talál tátott s nem jogosult a jösőben, még ha ezer óvig is állott fe.nna múltban"; Nagy szó ez a biró ajkán, mert szava villám csapásként ezeréves élő tölgyet tört derékon, amelyet a természet nevelt nagyra és amely egy ezred év viharaival dacolt. Igazságtalannak találta a biró azt . amit nem emberi igazság, hanem a természet alkotott v a természet ^amely nem az emberi igazság szerint igazodik, hanem a Teremtő törvényeit kc veti. Igazságtalannak azt ,ami ért vallásig faji ós nyelvi különbség nélmm m» (•••^•^-•••••••••••••FWO. mv mx. m. mm «r •» . - <mx m m\ c - jr kül annyi millió ember egy évezredig dolgozott, verejtékezett . örült és szenvedett, amiért küzdött és vérét hullatta Igazságtalannak azt a minek dicséségéért egy nemzet legjobb fiai. királyai és államférfiai. J költői és irói lelkesültek; De vaj jon lehetséges-e, hogy mindaz, ami- 1 ért az Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak: és a Rákóczink^ az erdélyi fe. m jedelraek, Széchenyi és Kossuth;, Petőfi és Arany élni és meghalni tud» M tak, hazugság és igazságtalanság lett volna? Lehetséges lemé, hogy as M ami 40 nemzedék életében eszmény, ami ideál volt egyszerre hazugsággá V válhatott? Vagy egy hazugságért, egy igazságtalanságért halt-e hősi m halált több mint félmillió magyar katona a világháborúban? Amikor el- ^ esett hőseinkről emlékezünk meg, be kell jelentsük, hogy lelkünk min. den érzése, vallásos hitünk meggyőződése lázad fel ilyen gondolat ellai