Lapszemle, 1929. május

1929-05-23 [1350]

megtérítésére nem jön tekintetbe,hanem csupán a fizetések kiterjesztésére vonatkozik,úgyhogy az Egyesült Államoknak Németországgal szemben való igényei csak 37 év lefolyása alatt nyernének kielégitést.A BAZ./22-228/ párisi sajáttávirata meg jegyzi, hogy az amerikaiaknak a hátralékos megszállási költségeknek körülbelül lQ&-áről való" lemondása semmilyen tekintetben nem esik a latba és semmilyen könnyitást nem jelénT^z*osTlözkődási vita számára.Sőt ellenkezőleg miut az amerikaiaknak az a végleges akarata értékelendő,hogy nem akarnak semmilyen engedményt tenni a tributum és a szövetségközi adósság kérdésében. Hogy az amerikaiak erre nem kaphatok,azt már régen tudta az ember, de ha mégis még mindig voltak optimisták,akkor ezeket az amerikai kormány hivatalos aktusa most erélyesen kioktatta. Poincarénak pünkösd vasárnapján a duomonti elesettek emlékének leleplezésén tartott^beszédét,amelyet ismét azzal vezetett be, hogy Németország vétkes a világháború kitörésében,a nagynémet Jíreuz_ Ztg./224l83/ hallatlan uszitásnak mi nős i t i-* A _P rankf^Zt g^l-g?]/ vezércikke szerint Poincarénak erre a vádjára ma is azzal kell válaszolni, hogy az,aki önmaga is a vádlottak padján ül,nem hivatott mások felett biráskodni.Sőt inkább majdnem jó jelnek tekinthető,ha épen e napokban tartja helyénvalónak,hogy a kedvenc témájáról beszéljen.Ő a helyén nem valót nyilvánvalóan azért tartja helyénvalónak,mert hisz a jóvátételi tárgyalások hamaros sikerében és szeretné átmenteni álláspontját az uj politikai állapotba.Ez persze biztosan nem fog neki sikerülni,mert előreláthatólag majd* ha egyszer a jóvátételi vita az érdekelt népek mögött lesz,akkor a hadivétkesség kérdéséről is sokkal nyugodtabban lehet vitakozni.- Érjiejces__j^zj^^ hosszabb kommentálja,amely Poincaré beszédét legalábbis nagyon feleslegesnek tartja,mert azt a törekvést nyilvánitja,hogy a szakértői tanácskozásokat befejező stádiumukban kivülről politikai és polémikus