Lapszemle, 1929. április

1929-04-24 [1349]

költségvetési bizottságában a szakértőknek Parisba valő visszautazása után kijelentette,hogy a kormány megmaradt azon elhatározása mellett, hogy nem avatkozik bele a dologba.A konferencia megszakítása elkerültetett,nem csapták be az ajtót.Vajjon lehetséges lesz-e ós mikor lesz lehetséges valamely megegyezés,senki sem mondhatja meg előre; az optimizmus nem helyénvaló.- Dr.Braun porosz miniszterelnök a porosz országgyűlés költségvetési vitája alkalmával szintén nyilatkozott a jóvátételi kérdósról.Többek között a következőket mondotta:"Parisban a legközelebbi napokban fog eldőlni,vsjjon Európa népei eljutnak-e a politikai megbékéltetéshez,mert ez az elengedhetetlen előfeltétele a termékeny gazdasági együttműködésnek és a legnagyobb teljesítményig való fokozásának,hogy meggyógyíttassanak azok a sebek,melyeket a háború az összes rásztvett államokon és népeken ütött.Németországot és a német népet sújtják a háború következményei a legerősebben,mert nemcsak saját anyagi és vérbeli áldozataikat kell viselniük,hanem -régi hadiszokás szerint,amely a történelmi fejlődés folyamán megváltoztatta ugyan a formáját,de soha sem a lényegét - mint alulmaradt résznek még az egykori háborús ellenfelek számára a hadisarcról is kell gondoskodniok. Hogy e tributum megfizetését mostan "jóvátételnek" jelölik meg és erkölcsi feldiszitésül még a hadivétkesség kérdésével hozzák összeköttetésbe,az nem változtat'ősi brutális lényegén. Mégis a történelemben azt a hadisarcot mindig a tributumköteles nép teljesítőképessége szerint szabták meg,legfeljebb akkor nem tették meg ezt,ha valamely nép történelmi létét teljesen meg akarták semmisiteni.Ezt a történelmi igazságot a szövetséges államok Parisban tárgyaló képviselői ugylátszik'nagyon kevés figyelemben részesitik,'mint ahogyan a tizheti tárgyalások lefolyása a konferencia keletkezési történetére valő tekintettel egyáltalán különösnek tűnik fel. Tf