Lapszemle, 1929. április

1929-04-06 [1349]

védve legyen más oldalról jelentkező fenyegetésekkel szemben. A Popolo d'Itália /V római keltezésű vezércikkében ugyancsak abból a megállapításból indul ki,hogy a Mussolini-Chamberlain találkozás*amellett hogy a kommentárok visszhangját váltotta ki egész Európában,ismét ürügyül szolgál arra,hogy néhány párisi lap rosszmájúságát léptesse akcióba,bár cseppet sem fog sikerülni nekik,h az esemény internacionális jelentőségét lefokoznák,vagy annak lényegét elferdítsék.Az aa állítás,hogy a két államférfia között folyt beszélgetés mindössze arra korlátozódott, hegy * nemzetközi politika tármesgyéján egy kis sétát tsgysnsk anélkül,hogy speciális kérdésekbe bocsátkoztak volna - ez fatállitás épen olyan groteszk,mint amilyen önkényes.Kiégendő egy gyüszüuyi józan ész ahez,hogy bárki megérts*, hogy egy másfélőrás diskurzus keretébea a kát politikus nemcsak a határmesgyén sétá^t.Hogy mi volt a beszélgetés lényege,azt világosan megmondja s róla kiadott rövid hivatalos jelentés és ezzel -ugy véli a cikkiró - el is intézte Fsrtinax legfrissebb ekvetetlonkedéseit. Vannak egyesek,akik a beképzelt fölényesség ködében lebegve egyszerre megfeledkeznek a földrajzi és történelmi realitásokról.Európában hála Istennek itt van Itália is,a népes,rendezőtt és akaraterős ország. Az biztos,hogy az olasz félszigetet nem boldogítja egy bizonyos republikánus, laikus szent impérium,amely minden más népnek mozgását és engedelmességét az egyetlen érinthetetlen és mindenható külügyi hivatalhoz köti.Elfeledkeznek,hogy vannak a nap alatt még más álLamok és más fővárosok is.Az angol sajtó már sokkai több lojális érzéknek és finomságnak ad kifejezést emleget ve, hogy Angliát ás Itáliát a Hajnamenti béke garantálásának kölcsönös kötelezettsége is fűzi egymáshoz. Ez az a politikai realitás,amelyet oktalanság volna megtagadni.Ha<a locarnisták hűtlenek is lsttek annak a bizonyos békotőnak idillikus