Lapszemle, 1929. február

1929-02-27 [1347]

Franciaországból és Belgiumból, ha Németország, amelynek tisztán ka-tonai helyzete összehasonlíthatatlanul inkább érzi a biztooitás szükségét, mint Franciaországé ős Belgiumé, hasonló természetű szerződést kötött volna, amelyben egy harmadik állam semlegességének megsértése természetesnek tételeztetik fel?-A Frankf. Ztg. /25-150/ vezércikke kiemeli, hogy mindenesetre feltűnő, hogy a francia-belga egyezményben már angol katonai közreműködés van tervbe véve. Az Angliával való megállapodás csak 1927-ben létesíttetett volna és az angolokat csupán egy a Ruhr irányában való francia-belga offenzíva "tanulmányozására" kötelezné* Locarno után esetleges holland területen való átvonulással tervezett Rajnamenti belga-francia offenzív tervekről való ez az angol tudomással bírás kétszeresen nehezen volna érthető. De a részletek nem is érdekelnek bennünket akár igazak, akár nem. Pontosabb az a le nem tagadott tény

s hogy ilyen katonai egyezmények még mindig léteznek és köttetnek. Sz ugyanaz a paradox ellentét, mint a Kellogg-paktum és a fegyverkezési versengés közötti. Szinte pontosan ugyanaz történik mint az 1914.-i mozgósítás körül. A világháború előtt Prench tábornok majdnem rendszeresen jelen volt a francia hadgyakorlatokon. Tudjuk, hogy milyen kifogástalanul gyorsan szállíttatott az angol segédcsapat a kontinensre és a francia harcyonal megfelelő helyén foglalta el állását. Még ha a háború utáni szövetségeknek tökéletesebb diplomatikai struktúrájuk volna is, még akkor is még mindig ellentétben állanának a barátsági ós döntőbírósági szerződések rendszerével. Miután Locarno a létezC határokat garantálja, tehát épen ugy Franciaország valamint Rémetország ellen, ennélfogva Belgiumnak és Angliának - Németországgal is kell

ene katonai egyezményeket kötniök, hogy Franciaország ellen harcoljanak., A diplomácia**"ma SSi nem botlik bele a belső igazság hiányába. Azonban annak ORSZÁGOS LEVÉLTÁR °\C^