Lapszemle, 1929. február

1929-02-25 [1347]

A romai kérd

éa megoldásával foglalkozik az Echo ds Pária 20. baa 0astelua>j. tábornok; aki a francia katholikuseág navébeu a legnagyobb elragadtatással s a Pápa iránti hódolattal üdvözli a megegyezést* Nem félti Sranoiaországot attól .hogy- e megegyezésből bárminő hátrány származhatna rá-, mert törhetétlenül bizikia azentatya igazságszeretetében,, aki tuéja^hogyra katholicismus legerősebb támasza mindig a frankok voltak .-Mussoliniról ugyancsak a legőszintébb e] ismerés hangján. szsól ^astelnau, - A radikális üir

e Wouvelle 21-ben iierdot tovább témádba a megegyezést/bizonygatva,hogy az Eg'béVra semmi előny sem hármaolhat abból, ha világi hatalma is van.nem. iga* az sem^intha a Pápa most kiszabadult volna a vatikáni f ogságból. aert a valóságban sokkal inkább fogoly ma mint volt eddigi — H lengyel'ttémet viszony kérdésével foglalkozva WJaartia H T

oujrnal de U-eueve 21.-ben ugy látja,mintna titokzatos erők és be folyésok kontrakarrirtzuák ugy a német,mint a lengyel külügyminister bekérj t9 okvö politikaját,Főleg a német részről jövő provokálások tűrhetetlenek. Elvégre a németek dolga az,hogy belenyugszanak-e vagy sem keleti területeik elvesztésébe, de az mégis csak tűrhetetlen^ hogy lépten-nyomon erről beszőjenek,mé& ministereik is,, a Lengyelországgal szomszédos tartományokban tartott beszédeikben.A német hazafias egyesületek működését el kell Ítélnie Lengyel részröJ viszont azt a hibát követték el, hogy ahelyett hogy aziléziába fektettek volna bele- sok pénzt, s gondoskodtak volna arról,hogy a közigazgatás és iskoláztató a terén a legelsorangubb szakembereik kerüljenek Suléziába,- ínkébb a hadseregükre költöttek.A lengyel kormány nem remélheti hogy erőszakkal el tudja fojtani a német kisebbségek mozgalma*, ép ezért nem igen tudni,hogy politikai szempontból mire fognak vezetni a legiuébbi sziléziai események. Briand mindenesetre csak mérséklOleg