Lapszemle, 1929. február

1929-02-24 [1347]

újságírókat hívtak meg s ezek közül is osak azokat, akik a külügyminister előtt kedvesek,, Etekből alakult a "bizottság

1

' t amely bennünket a külföld előtt reprezentáló A különbség természetesen csak az, hogy a *nem-demokratikus Jugoszláviában* az újságírók ilyen formájú reprezentálását nem akceptálták^ mig nálunk ez a bizottság egyúttal az újságírók hivatalos testületének deklarálta magát,/P\M, Hirlap 24-74/, A Tuka-ügyben, érdekes vita fejlődött ki a oseh nemzeti demokrata párt egyik vezető tagja Dyk Tlktor szen

átor és a párt szlovenszkói szárnyának vezetője Ivánka Milán közötts Dyk szenátor ugyanis a konzervatív Fronta folyóirat legutóbbi számában Tukáról cikket irt^ amelyben többek között a következőket mondja: Tartózkodom attól, hogy íteletet mondjak a Tuka-ügyben, mely az erre illetékes biróság elé tar tozik, Most csak néhány glosszát akarok elmondani, Először; Tegyük fel, hogy Tuka bünöa» De vájjon ő volt-e az egyetlen a képviselők ós szenátorok közül, akiknek gyanús érintkezése volt az ellenséges államokkal? Ha az irredenta vezére volt, nem napnál világosabb-e, hogy a német irredentának is meg voltak a maga vezérei, akiket azonban nem bántottak? Másodszor, amikor valamely hazaárulással vádolt német képviselő kiadatásáról volt szó, azt a ház nem szolgáltatta ki. A baloldali sajtó az akkori többség eljárását azzal indokolta, hogy a képviselő hazaárulás címén való kiadatásának sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanának, mint amennyi jelentőaóge valóban van* Ami pedig a nemzetgyűlés kommunista tagjait illeti, vájjon kőtelked ik»e valaki abban, hogy ezeknek a felelősségrevonása legalább is annyira indokolt lett volna, mint a Tokáé, Harmadszor; uzon ellenzéki képviselők^ akiknek a kiadatását kérték, támogatásban r ószesültek a többség részéről, Tuka esetében viazont a többség egyik