Lapszemle, 1929. február

1929-02-21 [1347]

Az olasz állam területén lévő, de a pápai államhoz tartozó templomok nem birnak menedékjoggal. Ámha sürgős szükség nem kívánja, az'olasz állami kozrendészeti szervek nem léphetnek be ezekbe a templomokba az illetékes egyházi főhatóság tudomása és engedelme nélkül. A menedékjog a vatikáni állam területére sem terjed ki, tehát a Szentszék mindama személyeket kiszolgáltatja az olasz hatóságoknak, akik szólasz büntetőtörvények elől vatikáni területre menekülnek. Amint ismeretes, a létrejött konkordátum az egyházi házasságot egy rangra emeli a polgárival. Elegendő tehát, hogy az olasz polgár csak a templomban esküdjék meg ás ezzel már az olasz állam törvényeinek is eleget tett. Ezen a ponton tehát a kánonjog az olasz állami törvénnyel egyenlő hatállyal bir. Kötelező azonban a csak templomban kötött házasságok bejelentése az illetékes állami anyakönyvi hivataloknál is, hogy a nyilvántartásban zavarok ne támadjanak. Ezzel az intézkedéssel azonban a polgári házasságkötések érvénye sem szűnik meg* nevezetesen ez a kötelezettség hárul minden nem katholikus polgárra és azokra a katholikusokra is, akik a templomi esküvőt mellőzik. Ami az iskolákban való vallásoktatást illeti,tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a konkordátum a katholikus papságnak az iskolába való expanzióját előmozdítják. Mint eddig,ezután is működhetnek nem egyházi személyek mint vallásoktatók, amennyiben ezek a Szentszák bizalmát és jóváhagyását birják. Az alkalmazásban lévő hittankönyveket illetőleg,megmaradnak azok, amelyeket az olasz közoktatásügyi minisztérium elfogadott, illetve amelyeket az egyház is megerősített. A konkordátum értelmében elismerést nyernek az egyházi és hitéleti vonatkozású szervezeték, tehát a vallásos kongregációk, de ezeknek működésére és birtoklására vonatkozólag bizonyos határok