Lapszemle, 1929. február

1929-02-21 [1347]

a francia tervek tulmennek az 1935.-i éven, ami kitűnik abból is, nogy -agy Mannheimban, valamint máshol is ahol szükség lenne rá, megakadályozzák uj hidak építését. A megszállásnak tényleg csak az a politikai célja, hogy előkészitse Franciaország jövendő terveit, Zingarelli cikkei mindenekelőtt azirt érdekesek, mert elsőizben mutatják meg - úgymond - az olasz közvéleménynek, hogy az európai béke Franciaország által és az európai népeknek "győzőkre" és "legyőzöttekre", fegyveresekre és fegyvertelenekre való beosztásának örökkététele által veszélyeztetik. A római kérdés megoldásáról hosszasan cikkezik a "Kibékülés után" cimen a Frankf. Ztg. /L9-132/ római levelezője. Végül a cikkiró azt mondja, hogy a kérdés csupán az, vájjon a többi katholikus népek egyetértenek-e azzal, hogy az Olaszországgal és a Dúcéval kibékült Egyház , amelynek feje olasz és biborosi kollégiumában olasz a többsége,olyan funkciót gyakoroljon, amely aktiv értékes közreműködést jelentene az imperialista fascismus politikájában. Itten rejlik a súlyos konfliktusokra való lehetőség és itt van a lateráni szerződés súlypontja is. Talán minikét hatalom könnyebben talált egymásra, közösen védjék meg a"trónt és az oltárt" a kommunisták és a szabadkőművesek felforgatása ellen. Azonban a római kérdés megoldása váratlan módon egészen más politikai és erkölcsi erőket hozhatna mozgásba. Trotzkijnak Perából Loebe birodalmigyülési elnökhöz hétfőn este intézett táviratáról adnak hirt a lapok, amelyben Trotzkij közli, hogy Loebe február 6.-i beszédére hivatkozva as ottani német konzulátustól a vonatkoső engedélyt kéri. A Voss. Ztg. /19-84/ a távirathoz megjegyzi, hogy Trotzkij táviratában Loebenek a weimari nemzetgyülós megnyitásának 10. évfordulója alkalmából tartott beszédére