Lapszemle, 1929. február
1929-02-04 [1347]
hatják bel e Franciaországot, Ez a gondolat ma már a francia közvéleményben is kezd érlelődni anélkül azonban hogy a franciák szövetségeseikkel ellentétbe kerül né nec. Megkell értetnie franciák kai, ha Franciaország- Magyarajszággal szemben csak azt az elégtételt adná meg amittord Rothermere hirdet ügy a francia-kisentente szövetség is csak ny erne értékben* A magyar igazságot csak ugy vihetjük győz ele* re ha sikerül visszaáll itatnunk a történelmi igazatokat amelyek s<k esetben isneretl en&. Szórt kell főképpen megvilágitani a hávorus magyar fél d ősség kérdését. A magyar ügyet hathatósan szolgálva szűnt e1 ^oiü. rá k ell.efte matatni arra_ a_ pari am eiti j^satéra^amely^ % szász- _ Lotharingiának Nómetoraa^hoz val° csatolása érdekében 1871 ""ben elhang*** mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm mm m ZOtt." Pető Sándor a "Magyarság t, február 2"i számában a magyar rer vizi^s külpolitika feladatait méri 35 el ve rámutat, hogy a magyar külpolitika kötelessége hogy felfedje azckat a- é rdek talál kozáfte oka t amely ek között a tri anoni bék emegváltoztatása más tényezőknek is ugyanoljran süigősségi problémája mint nekünk Mindenekelőtt rámutat arra az. egyre intenzivebbé vál° 1 eogyd"magyar érdekkapcsolatokra. Ebnek megvi%it*ísí4ícópen utal a köztársasági ^metorsz^g és az orosz Szovj et között fokozódó* közeledés tüneteire s rámutat aa afgán kérdés ilyen vonatkozásaira és véleménye szerint az angol"franci a tengerészeti egyezmény gondolata végső lefejtésében egyenlő a locarnoi r#ií$zer el t öPetéséveL.... aminek köv etk ez té ben k engy el ország szorongattatásának, id ej e nens okára- elérkezhet. »>z erinte t éiát a magyar re/ *%X 'mw • Hft mjm mm* mm mm mm m* ^ vizi^j J^i^^ának _e^ik pillérei engyel országa a másik pozi ti.v tóté1 e pedig a horvát kórdós 1 ai á» s i tt rámutat, hogy a fascista ©ia 8 z diplomácia egyelőre a franciák órzókenysógóre való tekintettel hanyagolja el a horvát feji erények et de vógerectoónyb en arra a konklúzióra jut hogy a délszláv helyzetnek ebben a kritikus időpontjában, vaj-
