Lapszemle, 1929. február
1929-02-01 [1347]
KÜLFÖLD. A horvátok és sze:*bek közötti ellentétek mditó okairól és elfajulásáról hosszabb cikkben elmélkedik x-jelzéssel a Corriere d Itália /30/c A versaillesi béketárgyalások megkezdésének évfordulója elmélkedésre készteti a Lavoro Fascista /30/ vezércikkében annak Athos jelzésű cikkíróját. Feleleveníti azokat a keserű emlékeket, amelyeket a béketárgyalások Itáliát kinullánó mesterkedései keltettek az egész olasz nemzetlen, A Versaillesban békét diktáló győztes hatalmak a Wilson-féle absztrakt filozófia ás álhumanizmus árnyékában egymás után siettek kielégíteni mohó kapzsisagukat és arra is volt gondjuk, hogy as összeomlott birodalmak romjain támadt vazallus-országok imperialista éhségét is kielégítsék, "gyedül Itália volt az, amely a ;obbről-balről hangoztatott imperialista vádak dacára i.s a semmevel egyenértékű eredménnyel volt kénytelen távozni a versaillesi tárgyaló asztaltól. A nagy kinnal összetoldozott békeszerződés után pedig az a helyzet állott elC, hogy senki sem volt megelégedve. Nem volt megelégedve Franciaország, sem Itália sőt a többi kis dunai állam sem, amelyek területi és gazdasági marakodásokkal igyekeztek aspirációikat kielégíteni. A háborús szellem és hódítási .vágy tovább élt Európában, hiába volt a Wilson által teremtett nemzetek szövetsége, amely nagy erőlködésekkel, tervekkel, eszmecserékkel, világotmegváltó ideákkal és mindenféle paktumokkal igyekezett menteni a békét, rogy az általános szkepticizmus tenge-. rében el ne merüljön. Hol var a hiba? A rosszul összetákolt békeszerződésekben-e, vagy pedig egy históriai fatalitasban kell az okot keresni? Talán ugy itt, mint ott. Az az egy bizonyos, hogy minden- 1>P