Lapszemle, 1929. február

1929-02-01 [1347]

alkalmat is, hogy a már ismert sajtómanőverekkel a közvéleményben kedvezőtlen hangulatot keltsenjk. A Popolo d italia /29/ vezércikkében siet megállapítani, hogy a.2 olasz-jugoszláv paktum megújításának elmaradása semmiféle uj helyzetet sem teremt. Paktumok nélkül is fenn lehet tartani korrekt viszonyt és lehet békében élni egymással, mig olykor a leghangosabban ünnepelt barátsági szerződések mögött is fegyveres acsarkodás lapul meg-Ez olyan igazság, amelyet a Temps és az Echo de Paris groteszk nemtörődömséggel figyelmen kivül akarnak hagyni. A Corriere della Sera /29/ kommentárjában is igazat ad azoknak a belgrádi lapvéleményeknek, amelyek szerint barátság létezhet barátsági szerződések nélkül is. Mindenesetre túlzottan optimista felfogás lenne, ha azt mondanák, hogy az olasz-jugoszláv viszony által teremtett helyzet eléggé szilárd alapot adna egy kordiális * és feltétlen szilárd baráti viszonyhoz a két ország között. Jó volna ha ez így lehetne, de még sincs igy, mert a közelmúltban előfordult és nem is egykönnyen elfelejthető tévedések, melyeket a jugoszláv kormány elkövetett mindeddig majdnem lehetetlenné tették Italia számára, hogy a kifogástalan szomszédi viszony állapotát élvezhette volna a szomszédos országgal. Sz a lap is kifejezésre juttatja abbeli felfogását, hogy az elmaradt szerződésmegujitás azért semmit sem ront a két ország közötti kapcsolaton.Nincs tehát ebben semmi katasztrofikus, semmi fenyegető az európai béke számára, amint azt a párisi lapok olyan igyekezettel sejtetni szeretnék, azok a párisi lapok, amelyek pápábbak akarnak lenni a pápánál és jugoszlivabbak bármelyik belgrádi lapnál. Megállapíthatja tehát, hogy egyedül a párisi lapok kommentárjai és alarmisztikus sejtései képezik az egy egyetlen disszonáns hangot, amikor mindenáron azt akarják a közvéleIC