Lapszemle, 1929. január

1929-01-22 [1346]

behozatalnak céltudatos vám- és kereskedelmi politikával való korlátozása mellett szállt sikra. A jóvátételi ügyben az egász nemzetnek egy nézeten kellene lennie afölött, hogy inkább a megváltó "nem!"-et mondja ki, semhogy teljesíthetetlen megoldást irjon alá. KISENTSNTE. A Voss.Ztg.-ban /20-34/ Georg Bernhard főszerkesztő "Diktatúra határidőre?" felirasu cikkében ^jugoszláviai politifei^'ordulatról terjesztett hirek különbözőségét alkalmasnak találja a viszonyoknak a volt Habsburg-monarchia állapotaival való Összehasonlítására. Az előbbiekről a következő jellemző kijelentéseket teszi:"

A szerbek nagy többsége fanatikusan ragaszkodik az uj népeknek egy centralista államba való bekapcsolásához. A horvátoknak ós a szlovéneknek legalábbis igen jelentékeny része / igen nehéz kívülről megítélni, vájjon többségekről van-e itt szó/ vagy valamely állami autonómia lényeges mér- , tekét, vagy legalábbis, pl. adókivetéseknél, e néptörzsek különleges gazdasági helyzetének tekintetbevételét követeli. Hogy mindkét oldalról -a szerbek részéről is- diszkutabilis okokat hoznak fel, az természetes. Azonban a gyakorlati állampolitikában mindig kevésbbé az elméletek és az érvek jönnek tekintetbe, mint inkább annak a gyakorlati útnak a kiválasztása, amely az államegész számára a leghasznosabbnak látszik. Nagyon is jól tudjuk ma , hogy a habsburgi monarchiának a világháború végén való teljes felbomlása arra a lehetetlenségre volt visszavezetendő, hogy idejében rábírják a mértékadó hatalmakat, különösen pedig a német és a magyar bürokráciát ezen babilóniai nemzetiségi keverék föderatív alakítására.A hajbsburgi monarchiában is gyakran voltak a zsörtölődések olysn állapotban, amelyek megbénítással fenyegették az államgépezetet. Ilyenkor a monarcha az ex-lex állapot eszközéhez folyamodott. Sándor király sem csinált alapjában véve egyebet..Azonban minden diktatúra csak egy személyhez van kötve és abban a pillanatban,