Lapszemle, 1929. január

1929-01-28 [1346]

"Kölcsönt kínálni i^élszláviának, de egy fegyveres szerb baka visszautasító a őket a batárról, hogy a pénz nem sürgős, várjanak, majd sorra ke* rülnek, ha szükség lesz rájuk. A gazdasági kisantant ügyében a Morg. 26. bukaresti tudósitója azt jelenti[••Die Anregung der jugoslawischen Regierung zur Uisbildung der Kleinen iSntente aus einer politischen auch zu einer wirtschaft lichen Vereinigung wird warm begrusst und Zoll-und '7irtschaftsverhandlungen sind angekündigt."- A Morg. 27. viszont vezércikkben támadja meg az egész gazdasági kisantant-1 ervezetet: kijelenti, hogy a csehek miatt nem lehet lótrehoaní. Románia ós Délszlávia konkurrens agrárállamol azért, érdekeit összhangzásba tucflák hozni

t ellenben az agráriusoktól kormányzott Csehorszáx egyfelől védvámokkal őrzi a maga agrártermelését, másfelől azonban azt követeli a többi államtól, hogy ipari exportjónak adjon meg minden kedvezményt. Ez a politika egyre jobban kiélezi a feszültséget Csehország és a másik két kisantant állam között és elképzelhetetlen,, hogy Délszlávia éa Románia érdekei egyfelől, Csehországé másfelől kielógithetők legyenek,- mig Csehország belölről el nem intézi saját ügyét az agrárizmus ós indusztrializmus között.Amig Csehország és Délszlávia rendes kereskedelmi szerződést nem köt, addig szó sem lehet gazdasági antantról. Délszlávia minden áldozatra kész volt, de minden kisérlete meghiúsult a sseh agráriusok ellenállásán, A két állam parlamenti delegációinak közeledése sem jár t a legcsekélyebb gyakorlati eredménnyel sem, mert a gazdasági érdekek kielégítése he^ ett a csehek állandóan csak barátsági nyilatkozatokat adtak. Saép szavak ós a testvériség örökös emlegetése helyett az őszinteség útjára kell lépni. Csak ha tisztázni lehet, hogy kölcsönösen milyen áldozatokra hajlandók a felek, akkor lehet gazdasági közösség megteremtésére gondolni^ez akkor talán nemcsak a fcLsantantra terjed ki, hanem az egész