Lapszemle, 1929. január

1929-01-24 [1346]

A DAZ. f cszerkesztő je,I^_Fri^ cimü vezércij&é^ hogy a jajaslaj^jiem_ l^esz kj^s^ül^hetC^ líeg van arról győződve, hogy a javaslat nem indul ki abból a gondolatból, hogy a nyugati országok gyáriparának a német gyáriparral való összefonása végleges és abszolút békebiztositás volna. Hozzájárulhat ugyan a béke megszilárdításához, azonban nem kizárólag ból döntő tényező. Ha a locarnopölitika

/

mint Németország, Franciaország és Anglia széles alapon való politikai együttműködéséből szövetséget akarnának létesíteni, akkor persze ennek az iniciativának a másik oldalról kellene kiindulnia, mert különben Németország abba a veszedelembe jutna, hogy külpolitikai elhatározási szabadságán rendkívül olcsó áron adjon tul és hogy Franciaország és Anglia ugy csavarnák a dolgot, hogy szinte kegyelemből vennék fel Németországot harmadik keréknek concernjükbe. Hiszen már a laza együttműködésre irányuló kísérlet teljesen elégtelen eredményre vezetett, Németország pedig az ő közeledési politikájával Parisban és Londonban édes kevés ellenszeretetre talált. Végül a jelenlegi pillanat a párisi jóvátételi tárgyalásom megkezdése előtt a lehető legalkalmatlanabb, eltekintve attól, hogy a német politikát ellentétbe hozhatná az Egyesült Államokkai és Olaszországgal, Szovjetoroszországről nem is szólva. Vájjon nem kerüli-e el a "Deutsche Bergwerksztg." figyelmét annak a ténynek a döntő jelentősége, hogy az a béke, amelynek biztosítását a francia politika akarja, épen a versaillesi béke. Valamely "becsületes, pozitív és aktiv" szövetség csak azzal indulhatna meg, hogy a feleknek kijelentjük: Mi a versaillesi diktátumbékét, mint Európa Magna Chartáját túlhaladottnak és hasznavehetetlennek tartjuk. Mi annak megváltoztatását kívánjuk.. Ami Angliát illeti* a brit politika azt hiszi, hogy