Lapszemle, 1928. november

1928-11-29 [1344]

zött egyáltalán van-e még értéke a jóvátételi bizottság összeillé­sének. Ha a nyugati hatalmak képviselői az u.n.minimáiia program­jukat eltolhatatlan alapnak jelölik meg, akkor az a veszedelem ke­letkezik, hogy a szakértői tárgyalásokból többségi szakvélemény kerül kl, amely Németország számára elfogadhatatlan. És akkor le­hetséges, hogy abba a helyzetbe jutunk, hogy elutasít-'ja -Ital nem­ssak az Egyesült Államoknál, hanem más hatalmaknál is súlyos poli­tikai (csorbát szenvedjünk.- Jtresemann dr. birodalmi gyülési beszé­dének egyik fontos részét ugylátszik tulkevés figyelemben részesi- i tették. A miniszter a következőket mondotta; "Nem ismerek szilárd megkötöttségeket egyes nagyhatalmakhoz,amelyeket fel kellene bon­tani, hogy megszerezzük magunknak a szükséges mozgásai szabadságot más hatalmakkal való békés megegyezésre." Ugy látszik, hogy a frari cla hatalmi pozioió valószínűleg még tul erős, semhogy a sikerre elfogadható való/kilátással lehetne tárgyai-sokát felvenni. Mi következik eb­ből? Nyilvánvalóan szükséges a politikai és a diplomácia eszközei­vel arról gondoskodni, hogy Pár13 a megegyezésre hajlandóvá vál­jék. Milyen módon érhetÓ* el ez a cél? Azáltal, hogy igénybe vesz­szük azt a politikai mozgási szabadságot, amelyet a miniszter em­iitett. Ez több oldalra terjed. Először az Angliához vals viszony­ra, amelynek tisztázása Ji-Austen ühernbarlain-nek hivatalába való visszatérése által remélhetőleg meghönnyittetett. M'jodszcr 01? sz­országra, Oroszországra, Kínára és az Északamerikai Egyesült Álla­mokra. A vezércikk elme: "Semmitsem tanultak,semmitsém felejtet­tek." A Berliner fagebl./28-562/most kezdi közzétenni a>Áfcernoa Lord volt berlini angol nagykövet emlékirataluají folytatólagos kí5x­ismerj^esét. EzuUal az emlékirat előszavát közli,amelyben üfiAner-

Next

/
Oldalképek
Tartalom